Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
31 A szent sír hajnala, S a szende szűz Anya! Dal. (A vége felé közeledik hozzájuk, még észrevétlenül; tetszést mutatva, — végén tapsol; a Geniusok a tapsra hátranéznek.) Öli mi szép volt! Édes kedves... 1. Gén. Légy üdvöz Dalia! 2. Gén. Nagyasszony hű fia! Dalia. Hát ismertek ? — Vigaszos balzsamír, S mint május hóban illatos berek, Szivemre úgy hat égi lényetek. A zengő dal kis ajkatokról szállva Angyal ének volt; fülemben édesen Még most is cseng. — Hát még a tartalom ! Hadd hallom újra most! — Hogy is vagyon ? 1. Gén. Haj, már nincs időnk! Dalia. Hová, hová ? 2. Gén. Az égbe szállónk fel. Dalia. No-no! — csak egyszer még Hadd hallom hangotok, — aztán elég! (Megismétlik a Dj strófát; de az 1. és 2. Genius felváltás nélkül énekeli a sopránt, Dalia pedig kontrázik. Ott: „Csügg rajta hőn stb.“ a Geniusok indulni kezdenek lassan. Dalia tartóztatja őket.) Dal. Csak egy szóra még kis angyalkák! — Mit is kerestek itten lenn? 1. Gén. Kiváncsi vagy ? Dal. I)e mennyire! — Igen, igen! 1. Gén. Az Egyház s néped hő fohászait Jöttem összeszedni én. Nézd, csak, Dalia, mennyi ima rózsát Fontam össze szép csokorba! Dal. (írül szivem! — Kinek viszed ? 1. Gén. A mennybe fel! — Szűz Mária Óhajtja látni üde szirmukat! 2. Gén. Hát én mit szedék, -— nézd Dalia! Dal. Hadd lám csak? — Jaj, — de mily ékes gyöngyszemek! 1. Gén. Hungária kisírt szeméből könyek Mindezek. — Nagyasszonyának gyüjtém össze, Hogy segélye szálljon hozzá le megint. — (Geniusok el akarnak menni.)
