Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
24 Bánó, Bérezi. Bűneink miatt ne sújtsd szt. jegyesed! 8. T. (Parancs). A Nagy-mester szt. nevében ! (Kalapácscsal elkezdik ütni a bilincseket; ezt halva Hung.) Hung, (felsikolt és felkel, az Egyh.hoz akar menni.) Hozzá, hozzá ! ... . Szivéből nőttem én, Vele raboskodom ; — halálra készülök. (Matr. Ath. visszatartják.) Életemnek vége,. .. vége;... ezredéves Szellemem .... most.. . haldokolni kezd .... Egyház segíts . . . ! — Oh el ne hagyj . . . ! (Leroskad elaléltan.) (Folyton tart a bilincsverés, a mig jelezve nincs a vége.) Egyh. (Bilincsverések.) Népem, mondd; melyik a tett, A miért most rabbilincsbe versz? Luc. Édes hangok! — Szabad vagyok! Egyh. (A bilincselés folytatódik.) Királyi fölként koronát Nyujta néked, nép, — kezem, Most igy bánsz én velem ? Bérezi. Ki nem birom ; megyek; elbujdosom! (El.) Egyh. Tatár, töröknek pusztító veszélyét Én hárítám fejedről el, S te most bilincsbe versz ? Bánó. Elfordulok! Ne lássa arczom ezt! — Megyek! (El.) Dalia. Nagyasszony, hol segélyed ? — Mert vétkezénk, oh bocsáss meg! Luc. Ah jaj ! Az Asszonyt hívja már! Összezúzza homlokom . .. Előre csak, Mig van időnk! Egyh. Tíz századon Szivemben hordtalak, oh nép! En adtam néked életet. Most lánczra vered — ez anya kezet! ? (A bilincsverés vége.) Soc. Zsarnok valál; — rabszolgák mi! Szabadfi. Elménk, szivünk szabad jogát Vak hiteddel korlátozád! Ath. Az Istenke (gúny) sőtétlő éjjelét Borítád ránk; valónkat bárgyúvá tevéd ! Matr. Rajongva csiiggtél ódon szellemen, Ali nincs; most boszut áll az ősanyag, Mely van; belőle csordul minden létalap. (8. /’., Szabadfi Hung, felé közelednek; Ath. és Matr. tartják őt.)
