Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
25 Hung. Korcs gyermekek, ne bántsatok! Szabadji. Nem bántunk mi! S. T. IJjjá teremtünk; ó divatban vén anyó Maradnál. — Modern időben ez (hozzányúl Hungária keblén függő' három bérezés keresztes Máriás pajzshoz és leveszi) nem illik, vad! Hung. (Midőn letépi a pajzsot a S. T.; épen ezért a pajzs könnyen levehető legyen.) Éltem veszed; Nagyasszonyom e nélkül is Tied vagyok! — Szent István küldj segélyt! (s. T. átadja a pajzsot (Dal.-пик, a ki a kereszt alatti sziklára teszi.) Egyh. Jézusom, bocsáss, bocsáss te meg nekik; Hisz nem tudják, mit rossz felük müvei! Kardos. (Siránkozva.) Nincs már hazánk! Láng. Nincs Regnum Marianum! Kardos. Elbujdosom ! (Zokog.) Megöl a fájdalom ! Bátor. Mért nem haltam meg előbb! — Megyek! (A három indul.) Dalia. Kitépték keblemből szivem.... De ne...! Vissza, szeretteim, megálljátok; A jog s igazság győzedelmét, kell Hogy bevárjuk itt. — Maradjatok! Szabadfi. (Komoly bókolások.) — Mily szép vagy igy, uj magyar hazám! S. 7. A Nagy-mester szellemét küldje reád! Soc. Élj soká még számos éven át! Hung, (elutasítva) Bókolástok gúny nekem; Temetésre szól ez éljen. Oda vagyok,... szivem ... szivem ! Dalia. Hazám ! (Feléje közeledve.) Bátor. Veled halok! Láng. Lábad porába hullok én! Kardos. Alád temetkezem ! (Résztvevő szeretet; megfelelő mimikával.) S. T. Gyermek nyöszörgés ez, A bálvány hit utolsó sóhaja. Előre! tisztuljon a láthatár (Atheista indul a háttér keresztét ledönteni.) A babonák sötét jclvényitől! (Atlieista ledönti a keresztet; az Egyház fölemeli karjait; a jók előre akarnak törni, Lucifer elökbe áll tiltólag, az Egyház csillapít.) Egyh. Sötét az éj ; van még időtök most! Gyermekim, irgalomért esdjetek velem! (A jók térdre az Egyházzal, karjaik fel.)
