Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

74

Láttuk azonkívül azt is, hogy metrikai okokból új szókat alkot, régi szókat és végzeteket újít föl, majd pedig metaplasmushoz fordid, mint:

6. 1135 an caelum nobis ultro natura coruptum.

Második metrikai sajátsága Lucretiusnak az elisio szabadabb használata s belőle kifolyólag a hiatus gyakor volta. A kemény elisionak külömben ritkább esetei gyakoriak nála. Igv egy tagú, hosszú magánhangzóra végződd szó beleolvad nála a következő rövid magánhangzóval kezdődő szóba.

1. 1091 quod calor e medio fugiens se ibi conligat omnis . . .

5. 97 nec me animi fallit quam res nova miraque menti.

3. 6 quod te imitare aveo ; quid enim contendat hirundo

4. 1188 nequiquam, quoniam tu animo tamen omnia possis.

V. Ö. még 1. 136 nec me animi, 922 ugyanezen szavak. De sokszor elhanyagolja az egytagú szó elisioját:

2. 404 at contra quae amara atque aspera cumque videntur.

2. 617 vivam progeniem qui in oras luminis edant.

4. 1061 nam si abest quod ames, praesto simulacra tamen,

sunt,

5. 7 nam si ut ipsa petit maiestas cognita rerum,

5. 74 pectora, terrarum qui in orbi sancta tuetur,

6. 716 anni tempore eo qui etesiae esse feruntur.

Az egytagú „m“-re végződő szók elisióját rövid magánhangzó előtt helyes érzékkel elhagyja:

2. 681 reddita suat cum odore: in primis pleraque dona

3. 394 et quam in his intervallis tuditantia possunt.

3. 1082 sed dum abest quod avemus, id exsuperare videtur

6. 276 semina seque simul cum eo commiscuit igni,

\

Caesura előtt kétszer hagy meg hosszú szótagot elisio nélkül;

3. 374 nam cum multo sunt animae elementa minora.

6. 755 ted natura loc i ope sufficit ipsa suapte.

Ilyen hiatiissal találkozunk más költőknél is. Pl.