Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
38 Nem imádja azért a természetet, mert hatalmas és biztos rendben működik, miként mi sem imádjuk a gépet, a mely megdönthetetlen pontossággal végzi föladatát. Érzi Lucre- tins, hogy méltóbb bámulatunkra a halállal daczoló hős, mint maga a nagy rerum natura. Az emberi lélek nagyságát csudái ja Epicurusban: .. . deus ille fait deus inclyte Memmi qui princeps vitae rationem invenit ... 5, 9—10. Nem méltó ez a könyörtelen természet imádásunkra; nem is teremthette Isten, oly sok hiba vagyon benne: nequaquam nobis divinitus esse creatam naturam rerum: tanta stat praedita culpa. 1, 198—9. Csudálja is, hogy lelhetik annyian kedvüket az életben, a mely oly sivár és vigasztalan.*) omnis cum in tenebris praesertim vita laboret. 2, 25. Különösnek fogjuk találni azt is, hogy ez a materia- lisztikus költő mesterével együtt rendületlenül hitt az ember szabad akaratában és felelőségében. Módunkban áll erőt venni rossz hajlamainkon, azokat értelmünk teljes uralma alá vetni; ini sem vet gátat, hogy istenekhez méltó életet éljünk: Illud in his rebus videor firmare potesse, usque adeo naturarum vestigia linqui parvola quae nequeat ratio depellere nobis, ut nil impediat dignam dis degere vitam. 3, 319—22. A bűnös élete csupa nyomorúság: conscius ipse animus se forte remordet. 4, 1135. Nem élhet boldog életet még akkor sem, ha bűnei rejtve maradnak: circumretit enim vis atque iniuria quemque atque unde exortast, ad eum plerumque revertit, nec facilest placitam ac pacatam degere vitam qui violat factis communia foedera pacis. 2, 1152—5. * Nem szabad azonban elfelednünk, bogy költőnk Epikurussal együtt kárhoztatja az öngyilkosságot. У. ö. o. 81. Sen. epist. 2d, 22.
