Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

39

Igaz, hogy nincs pokol, de nem is kívül kell a poklot és annak kínjait keresnünk: ott van az a bűnös szivében:

hic Acherusia fit stultoram denique vita. 3, 1023.

Ellensége a külsőségekben nyilvánuló vallásosságnak, a melynek egyetlen forrása a szolgai félelem:

nec pietas ullast velatum saepe videri

vertier ad lapidem atque omnis accedere ad aras

nec procumbere humi prostratum et pandere palmas

ante deum delubra nec aras sanguino multo

spargere quadrupedum nec votis nectere vota,

sed mage pacata posse omnia mente tueri. 5, 1198—1203

és mégis vallásos hang szólal meg benne, midőn égedel- mes buzgalommal óv a nagyravágyás lealázó nyűgétől. Föl- jaj dúl, midőn látja, mily roppant küzdelmek árán törnek az emberek a nagyravágyás keskeny útján előre:

proinde sine incassum defessi sanguine sudent angustum per iter luctantes ambitionis. 5, 1130—2.

Mindenre készek az emberek csakhogy eleget tegyenek féktelen nagyravágyásuknak :

. . . avarities et bonorum caeca cupido

quae miseros homines cogunt transcedere fines

iuris et interdum socios scelerum atque ministros

noctes atque dies niti praestante labore

ad summas emergere opes ... 3, 59—63.

Szánalom fogja el szivét, midőn látja mennyire eltévednek boldogtalan embertársai a helyes útról:

о miseras hominum mentes о pectora caeca!

qualibus in tenebris vitae quantisque periclis

degitur hoc aovi quodeunquest! 2, 14—6.

Horatius aze'rt óv a nagyravágyástól, mert sokkal kényelmesebb, jobb, bátorságosabb küzdelmek nélkül élni: „a villám a magas csúcsokat éri legtöbbször, jobban ki van téve a viharnak a sudár fenyő, nagyobb robajjal omlanak le a magas tornyok (С. II. 10.)“ Lucretiusban oly ember