Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
36 akaratuk ellenére is — meg találták sérteni. Minél buzgóbban szolgált valaki egyik istenségnek annál nagyobb volt a valószínűség, bogy megsérti a másik istenséget, mivel az élet minden viszonyának megvolt a maga istensége. így azután nem volt más dolga, mint egyik oltártól a másikhoz futkosnia. omnis accedere ad aras. б, 1199. E vallásosságnak jó formán a félelem volt egyetlen forrása. Jól mondja Lucretius: quippe ita formido mortalis continet omnis, quod multa in terris fieri coeloque tuentur quorum operu n causas nulla ratione videre possunt ac fieri divino numine rentur. 2, 151—4. Kétségkívül nagy volt azok száma, a kik semmit sem hittek, de ezek még babonásabbak voltak, mint a többiek és minden reményüket a csillagjóslásba vetették. A rómaiak tehát hálával tartoztak Lucretiusnak azért, hogy a természeti törvényt megállapította és megdöntötte a hamis alapot, a melyre ez az aggodalmas hit épült. Ez a hála fejeződik ki Vergilius e hires sorában: Felix qui potuit rerum cognoscere causas! Georg. III. 490. Véget kellett vetni az isteni gondviselés e lealázó és hamis fölfogásának, mert e nélkül soha méltóbb gondolkodáshoz nem emelkedhettek volna. Jól mondja Diogenes Laertius X. 123: „Nem az az istentagadó, a ki a tömeg isteneit nem hiszi, hanem az, a ki a tömeg fölfogását az istenekre alkalmazza “*) Nem isteutagadó a mi költőnk, hanem dicső győztes, a ki lerázta a békókat, a melyeket a babona szolgái, a római vallás papjai raktak kezére. Mint már előbb említettük, Lucretiusnak köszönheti a világ a természeti törvénynek és a természet változha- tatlan rendjének világos és határozott kifejtését. E tanítás *) Idézve Hegedűs dr. értekezésében.
