Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
35 netur1- (Cie. in Vat. 6.) Királyt, consult, praetort, vagy más tisztviselőt kedvező auspiciumok nélkül nem lehetett választani — gyűlést auspiciumok nélkül nem lehetett tartani. A hadvezér nem lépheti át a határt, nem iitközhetik meg az ellenséggel, ha a madarak azt meg nem engedik. Crassus azért esik el a parthusok ellen vívott ütközetben, (53) mert az auspiciumok ellen harczolt; Pompeiusnak azért kellett Philippinél megütköznie, mert az auspiciumok kedveztek. Még magán ügyeket pl. házasságkötést sem intéztek el a nélkül, hogy az isteni jóváhagyás valami jelét nem nyerték volna. Ily jel volt a madarak repülésén, a belek vizsgálásán kivül a villámlás tizenegy faja mind külön-külön jelentéssel. Fölösleges mondanunk, hogy a természeti tünemények ily fölfogása gátat vetett minden tudományos vizsgálódásnak. Ha rossz volt az aratás, nem a gazdában keresték a hibát, hanem abban, hogy nem engesztelteh ki kellőleg valamely érdekelt istenséget. Midőn a jégeső tönkretette az atheneiek olajfaberkeit, az volt az általános meggyőződés, hogy valamely istenség kedveskedni akart ellenségeiknek a spártaiaknak. Szóval a régiek fölfogása szerint az összes természeti tüneményeknek egyetlen forrása az istenek szeszélye, csak egy tudománynak vagyon értéke és ez a madárjósóké. Sőt e fölfogás megingatta még a politikai és erkölcsi törvények alapjait is. Midőn Róma és Karthago hadakozott és hajóraik összeütközőben voltak, nem arról volt szó, melyik télé az igazság, melyik félnek jobbak vezérei, vitézebbek katonái, hanem arról, akaruak-e enni a szent tyúkok vagy nem ? S minők ezek az istenségek, a kiket oly nagy gonddal tiszteltek? Ha figyelemmel olvassuk Vergiliust, azt látjuk, hogy hamisak, árulók, bosszúálók ; megbocsájtani avagy feledni nem tudnak, hanem éber figyelemmel lesik az alkalmat, hogy lesújtsanak azokra a kik őket ha mindjárt 3*
