Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

34

Még világosabban fejezik ki a világ függetlenségét ezek a sorok:

Quae bene cognita si teneas, natura videtur libera continuo, dominis privata superbis, ipsa sua per se sponte omnia dis agere

expers. 2, 1090—2.

De kérdhetné valaki határozottan antitheistikus-e Lucretius ilyen tanítása? Mielőtt erre a kérdésre felelnénk, fontolóra kell vennünk, minő fogalmuk volt az embereknek Lucretius korában az isteni gondviselésről. Nemes volt-e fogalom vagy nem ; merő ellenérzés vezette-e Lucretiust, midőn tagadja az isteni gondviselést, vagy valamely magasabb eszmei' Kétségtelen, hogy Lucretius idejében az istenek beavatkozását határozottan és állhatatosan vallották. Az egész római társadalmat izig-vérig áthatotta az úgy nevezett di- vinatioban volt hit vagyis azon hit, hogy minden egyes vállalat kimenetelét már előre megtudhatták haruspicium vagy augurium által — sőt azt hitték, hogy a fontos eseményeket, — illessék azok akár államot, akár egyes embereket — már eleve hirdetik különféle csudajelek, hogy az akként hirdetett csapást bizonyos fokig el lehet hárítani megfelelő áldozatokkal. S nemcsak tudatlanok hitték ezt, nemcsak halászok és pásztorok, hanem az ország legböl- csebbjei és legelőkelőbbjei, nemcsak a közkatonák, hanem a hadvezérek is. És az állam hivatalosan elismerd e hitet Minden egyes csudajelet bejelentettek a senatusnak „bis, (prodigiis) sicut erant nuntiata, expositis auctoribusque in curiam introductis consul de religione patres consuluit“ (Liv. XXII, cap. I. 14.) Az augurok testületének kötelessége vala íontosabb alkalmakkor az istenek akaratát megtudakolni: „auspiciis hanc urbem conditam esse, auspiciis bello ac pace, domi militiaeque omnia geri, quis est, qui ignoret?“ (Liv. VI. 41); „auspicia, quibus haec urbs condita est, quibus omnis republica atque imperium conti