Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
33 S midőn elnyomd az álom, újból megjelennek előtte kedves képei: in somnis .... nos agere hoc autem et naturam quaerere rerum semper et inventam patriis exponere chartis. 4, 965—70. Az egész költeményen végig oly férfiú szól hozzánk, a kit emésztő szenvedély ragad tova, a nélkül, hogy pihenőt engedne neki és a kit égő szenvedélye időnap előtt sírba ragadott. g) „Lucretius életnézetének, valamint költészetének eredetisége az ő hitetlenségén alapszik, a mely az igazság teljes diadalérzetével és azért a költészet teljes elevenségével szembeszáll a képmutatással és babonával, és szembe kell vala szállania.1'*) Ezt Írja Mommsen Lucretiusról. Állapodjunk meg egy kissé e mélyreható Ítéletnél. Epikurus s vele Lucretius nem tagadta az istenek létezését, de az ő istenei úgy természetükben, mint funkczi- óikban egészen eltértek az eddig imádott istenektől. Epikurus nem azért imádja isteneit, mert hatalmuk van segíteni vagy sújtani az embereket, hanem azért mert magukban véve magasabb lények. Tagadhatatlan, hogy Epikurus az intermundiába helyezett isteneknek semminemű szerepet sem juttatott. Sőt Lucretius azt vallja, hogy az istenek föloszlanának, ha nem kapnának szüntelenül táplálékot az anyagból. Tehát Lucretius az anyag létét reálisabbnak tartja az istenek léténél. Lucretius istensége az atomok hatalmas áradata, a mely alakulásaiban élettel, szépséggel tele világokat alkot. A világ fogalmát és az isteni tevékenységet lényegükben összeegyezhetetleneknek tartja: quas ob res ubi viderimus nil posse creari de nihilo, tum quod sequimur iam rectius inde perspiciemus, et unde queat res quaeque creari, et quo quaeque modo fiant opera sine divom. 2, 156—9. *) Idézve Hegedős dr. bevezető előadásában. 3
