Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

30

közönségesek, szemünk előtt folynak le és épp természetességükkel hatnak meg bennünket.

Midőn azt bizonyítja, hogy az atomok örökké mozognak, daczára annak, hogy az anyagot abszolút nyugalomban látjuk, a nyájra hivatkozik, a mely legelészve föl-alá bolyong, mig a messze távolból, nyugvó fehér foltnak látszik :

nara saepe in colli tondentes pabula laeta lanigerae reptant pecudes quo quamque vocantes, invitant herbae gemmantes rore recenti, et satiati agni ludunt blandeque corusacnt; omnia quae nobis longe confusa videntur et velut in viridi candor consistere colli. 2, 315—20.

Második példáját a háborúból veszi. Ezer és ezer ember tölti be a csatateret, ezer meg ezer lovas száguld föl-alá, csillogó fegyvereik messze ragyognak a napsugarak fényében, a föld megrendül rohamuk alatt, csatazajuk az egekig hatol, s mégis, ha távoli hegyről nézzük őket, állani látszanak, állani látszik fegyverük csillogása:

et tamen est quidam locus altis montibus unde stare videntur et in campis consistere fulgor. 2, 331—2.

E rövid két sorban Lucretius kimutatja, mily csekély minden emberi tevékenység a végtelen természettel egybevetve : a hatalmas légiók egy pár mérföldnyiről apró fényes foltnak látszanak.

Lucretius gyakran használ ily képeket, a melyek barátságosabbá teszik rideg tárgyú költeményét. De képeinek czélja nem a gyönyörködtetés sem a változatosság, hanem mindig valamely tanítás megvilágítása. Önkénytelenül érezzük, hogy e képek nélkül nem értenők meg oly teljesen egyes tételeit. Midőn Lucretius fejtegeti, hogy az atomok nem egyenlőek, hanem külömböznek alakban s hogy ez alakbeli külömbség adja magyarázatát az élőlények egyedi sajátságainak, a tehén példájára hivatkozik. Borját elragadták tőle, hogy föláldozzák. A tehén fájdalommal