Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

28

arról, bogy Lucretius fülfogása szerint az alulról jövő atomok szüntelen pótló áradása és ütközése megakasztják a világot esésében, hogy ennek következtében természetes nehézkedése sokat veszít hatásosságából Szóval a világ mintegy fennen lebeg az anyag végtelen tengerében.

Terratjue ut in media mundi regione quiescat, evanescere paullatim et decrescere pondus convenit. 5, 534—6.

Egyáltalában Lucretius ebben a tekintetben nagyon homályos. Majdnem biztos, hogy Lucretius költeményének ezt a részét bevégzetleniil hagyta reánk.

f) Lucretius nem csak mint költő, hanem mint tudós is méltán magára vonja figyelmünket. Szenvedélyes kedvét találja a tudományos kutatásban. Igaz gyönyörét leli abban, hogy belehatolhat a természet rejtekhelyeibe:

caecasque latebras

insinuare omnis. 1. 407.

Főimen dicsekszik vele, hogy oktató mestere Epikurus volt az első, a ki föitöré a természet zárait:

effringere ut arta

naturae primus portarum claustra cupiret. 1. 70 —1.

Kutatásaiban eredeti, tudományos módszerről tesz bizonyságot. Igaz ugyan, hogy Lucretius egyik-másik bizonyítása a modern tudóst mosolyra készteti, de nem lehet tőle elvitatni számos természeti tünemény gondos és rendszeres vizsgálatát, a mely őt minden kísérlet nélkül csudálatosán közel liozá az igazsághoz. így például a villámlás, földrengés, a vulkanikus kitörések magyarázásában ritka pontossággal figyeli meg és gyűjti egybe az egyes tüneményeket úgy magukban, mint egymásra való hatásukban.

Tudományos módszere leginkább a mágnesség magyarázatában ismerszik meg. (6, 906 —1089). Mindenekelőtt emlékezetünkbe hozza, hogy mindenegyes tárgy fölületéről szüntelenül apró részecskék válnak el. Ez elválás soha