Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

26

. . unde haec est nobis innata potestas de nilo quoniam fieri nil posse videmus.

A második fontos következménye pedig az, hogy Lucretius az anyagnak lényegében öntudatlan akaratot tulajdonítván az anyagot tényleg élőnek fogja föl. Mert a legnagyobb képtelenség azt gondolni, hogy azok az atomok, a melyeknek akaratjuk vagyon, a melyek „sponte sua“ jobbra-balra térhetnek, teljesen holtak legyenek. Es így költőnk maga czáfolja meg e lelkesen vallott sorait:

Denique uti possint sentire animalia quaeque, principiis si iam est sensus tribuendus eorum, quid genus humanum propritim de quibu’ factumst? scilicet et risu tremulo concussa cachinnant et lacrimis spargunt rorantibus ora genasque multaque de rerum mixtura dicere callent ... 2, 973 — 8.

e) Ha kutatjuk, hogy fogja föl költőnk a világot, arra az eredményre jutunk, hogy ő a világot fokonként fejlődő szervezetnek tekinti, a mely szervezet immár hanyatlásnak indult. A második könyv végén kimutatja, hogy a világ nem volt mindég akkora mint most, hanem fokozatosan nagyobbodott. A kívülről jövő táplálék arányában a szárazföld és a tenger nagyobb lön, az égnek boltozatja magasabb:

Multaque post mundi tempus genitale diemque primigenum maris et terrae solisque coortum addita corpora sunt extrinsecus, addita circum semina quae magnum iaculando contulit omne; unde mare et terrae possent augescere et unde appareret spatium coeli domus altaque tecta tolleret a terris procul et consurgeret aer. 2, 1103—II.

Az idők folyamában a világ elérte fejlődésének tetőpontját s megállapodott mindaddig, míg a fölemésztett friss anyag a veszendőbe menő anyaggal lépést tartott:

ut fit ubi nilo iam plus est quod datur intra

vitalis venas quam quod fluit atque recedit. 2, 1119—20,