Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

24

d) Az atomok e helyhez és időhöz nem kötött elhajlásával Epikurus kettős czélt tűzött ki magának. Első sorban evvel magyarázta az atomok érintkezését, másodsorban e declinatióval akará Heraklitussal és Demokritussal szemben a szabad akarat létezését bizonyítani.

Lucretius nagy lelkesen bizonyítja a declinatio szükségességét. Ha nincs az atomoknak declinati ójuk, a mely megtöri mozgásuk örök egyhangúságát, honnan van az élőlényeknek szabad akaratuk ? Hogy tudnák mozgásainkat tetszés szerint változtatni ? Kétségkívül érezzük és tudjuk, hogy midőn mozgunk, a mi akaratunk teszi a mozgás kezdetét, a mely azután fokonként növekszik. Ugyanezt látjuk a lovaknál, a melyek a versenyjátékoknál, bármenynyire vágynak is, nem tudnak adott jelre azonnal neki indulni. Mert a mozgásnak a szívben kell kezdődnie és csak azután hat a tagokra. Az élőlények mozgásában nyilvánuló fokozatosság a szabad akarat bizonyítéka. Egészen más a szükségszerűségtől létrehozott mozgás. Ha erőszakos lökés ér bennünket, egyszerre indulunk meg és érezzük, hogy van valami bennünk, a mi ellentállhat a külső behatásnak s végre meg is akasztja azt. így van ez az atomoknál is. Minden mozgás az ütközés és súly következménye, de az atomokban, különösen a lelket alkotó atomokban a mozgásnak más okának is kell lennie t. i. a tetszés szerinti elhajlás képességének. Ha a lélek atomoknak nincs meg e képességük mig a lélekben ez nyilvánság megvan, rombadől fő elvünk: nullam rem e nilo gigni (2, 251 — 93). Szóval:

in seminibus quoque idem fateare necesse est, esse aliam praeter plagas et pondera causam motibus, unde haec est nobis innata potestas, de nilo quoniam fieri nil posse videmus. 2, 281—7.

A lelket kétféle szükségszerűség vetheti nyűgbe. Először az externa vis, a külső és a necessum intestinum a belső kényszer. A lélekatomok természetes súlya ellentáll a kivtilről jövő plagae — ütközésnek vagyis a természet