Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1896
2 az a czélja, hogy ezeket az inkább félreérteni, mint ellenségeit az írás művészetének, a gyorsírásnak, felvilágosítsuk s magának az ifjúságnak is felhívjuk figyelmét arra, mily nagy kincset szerezhet magának a gyorsírás elsajátítása által. Nincs forróbb kívánságunk, mint hogy ezt a czélt elérve a gyorsírásnak, mint a legpraktikusabb kézi ügyességnek, a7 írás valódi művészetének minél több jóakarót nyerjünk s a gyorsírás megérdemelt elterjedését ez utón is elősegítsük. I. A neveléssel foglalkozók előtt általában ismeretes, hogy az emberiség fennállása óta majdnem mindig szem előtt tartotta az ember két alkotó részét, a testet és a lelketj A paedagogia kezdettől fogva mind a két alkotó elemet igyekezett áldásaiban részesíteni. A különböző idők- beu azonban ez az igyekezet különbözőképen nyilvánult. Eleinte talán több gondot fordítottak a test ápolására és gyakorlására, mint a lélek művelésére. A kereszténység hatása alatt azonban az a felfogás vert mélyebb gyökeret, hogy a testtel tenni kell valamit a lélek érdekében s viszont a lélek tehet valamit a test érdekében. Ez a felfogás az uj korban ily alakot öltött: A testet egészében és részeiben a közműveltség eszközévé kel’l ügyesíteni, másrészt meg a közműveltség áldásait kell rá kiterjeszteni. (Dr. Mázy E. Ált. paedag. 11.) E felfogások szerint tehát nem szabad a nevelésnek csak a lélekkel foglalkoznia, mert az egyoldalú lelki nevelés nemcsak nem használna a léleknek, hanem a lélek folytonos elfoglaltsága visszahatással volna a test fejlődésére, azt el is fojthatná s igy nem volna módjában a testet a közműveltség áldásaiban részesíteni. Ennélfogva a lelket úgy kell nevelni, hogy mellette a test is tökéletesen kifejlődjék s ügyessé neveltetve helyesen tudja felhasználni lelkének műveltségét.
