Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1896
Néhány szó a gyorsírásról. Intézetünk értesítőiben már 25 évnél hosszabb idő óta van alkalmunk bepillantást nyerni ifjúságunknak önképzésébe a Pázmány nevéről elnevezett önképzőkör évi jelentéseiben. Ennek a körnek a működése kétségkívül nagy befolyással bir arra, hogy az ifjúság a magyar nyelvnek helyes használatában mind jobban kiképezze magát. De vannak intézetek, melyekben az önképzőkör mellett még egy másik igen praktikus kör gyakorolja üdvös befolyását a tanuló ifjúságra. Ez a gyorsírókor. Midőn a mi intézetünkben a most befejezett tanév elején megalakult gyorsírókor első évéről értesítőnk más helyén beszámolunk, igen alkalmasnak tartjuk az időpontot arra, hogy a gyorsírásról néhány szót ejtsünk. Nem szándékunk minden oldalról kimerítő értekezést írni róla; csak röviden akarjuk vázolni a gyorsírás helyzetét a középiskolai tanulmányokban, azután előadni nagy hasznát, vagyis azokat az okokat, melyek a gyorsírókor megalakítására elhatározó befolyással voltak s végül néhány nagy vonással rövid vázlatát adni a gyorsírás múltjának intézetünkben. Manap hazánkban még igen sok ellensége, kicsinylője van a gyorsírásnak. Ezek a gyorsírás tanulását időpazarló, vagy legalább is fölösleges munkának tartják. Ámde ezek legtöbbnyire olyanok soraiból kerülnek ki, akik a gyorsírásról csak nagyon keveset hallottak, azt nem ismerik s inkább azért ellenségei, rosszakarói vagy kicsinylői, mert nincs tiszta fogalmuk róla. Jelen kis czikkünknek 1
