Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1895

3

fáklyája. A magyar nemzet is, mint a többi, csak a keresztény vallás felvétele által emelkedett azon műveltségi fokra, mely képessé tette ó't, hogy történetének adatait Írásban följegyezze. Róma és Hellasz történetírói Kr. e. beszélnek ugyan Ázsia különféle népeiről, de csak azokról, melyek velük szemben az akkori történet' tényezői voltak. Még ezek is közönséges barbárok voltak előttük, annál kevésbbé törődtek azokkal, akik érdek körükbe nem estek. Azért soká ismeretlen a magyar nép is. A mitlwsz naiv ködébe van burkolva a mi ősapáink lakóhelye is Onnan zengnek át hozzánk nemzetünk bölcsődalai, melyekben a képzelet sokszor kiszépitetle és kibővítette az egyszerű igazságot. Mint egy fényes meteor, áttörve a légkört a látás határán, úgy jelent meg a magyar nemzet Európában; behullott, mint a fellegek menyköve, a föld egy pontjára, melyen hazát, dicsőséget, hirt, olykor riadalmat okozott.

De hol volt őshazánk ? Haza, hon! e szent szavak a kezdetleges életű, nomád népeknél ismeretlen fogalmak. Amit mi most lángoló melegséggel ápolunk szivünkben s féltve őrzünk, a hazát, annak fogalmát őseink nem ismerték. Midőn egyik nép a másik ellen irtóharezot folytatott, midőn egyik helyről a másikra vándorolt, akkor másféle kötelékek voltak azok, melyek valamely nép közérzületét összetartották. Az ősnépeknél bálvány imádást látunk, a görög és római népnél félistenekről olvasunk, kik a népeket hatalmuk alá tudták hajtani; csodálkozhatunk-e, ha a magyar nemzetnél is korán találkozunk kitűnő alakokkal, kik vezetik népünk történetét a szomszédos ellenséges népek között. Az ősnépeknek c jellemével, a dinasztikus érzés ez állandóságával, egyedül a magyar népnél találkozunk állandóan. Nincs nép, melynél a központi hatalomhoz való ragaszkodás oly szakadatlan volna, mint a magyarnál.

Elvonulnak lelki szemeim előtt Árpádnak dicső hadai, amint a Kárpátok völgyein mai hazánk területére lépnek.

1*