Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1895

21

kormány ózta ttak. A várispánságok élén a várispán állott, aki a király nevében ka*onai és gazdasági főnöke volt a királyi javaknak. A vármegye területén egymástól függetlenül élt a fő- és köznemesség. Idővel azonban az „ifjabb királyok“ küzdelmeiben, és a belső zavarokban a főurak örökössé tették családjukat a várispánságban, a vármegye területén pedig egyesek egészen kivonták magukat a királyi hatalom alól, amennyiben a birtokaikon élő nem nemes emberek bíráivá lettek, hadsereget tarthattak, várakat építhettek s mintegy külön kis államot képeztek az államban. A tatárjárás után a királyok hiába igyekeztek volna a jogos és nem jogos ilyetén exemptiok, immunitások természetét kutatni, kénytelenek voltak a tényt elismerni s csak orvoslásra gondolhattak. Az oivoslás pedig abban állott, hogy előmozdítottak minden olyan törekvést, mely társadalmi utón a főnemesség hatalmának megtörésére irányult. Ez e törekvés pedig, mint mindenütt Európában, az egyesületi élet fölkarolása volt. Ami a középkor végén külföldön a különféle Bund-ot, universitas studiorum-ot megteremtette, az hozza létre hazánkban is a királyság, a köznemesség, a vármegyék és a városok szövetségét. A főurak elleni küzdelemben ezek mind a királyi hatalom pártfogása alá menekültek és módot találtak a védelemre. Már az 1267-iki törvény kimondja, hogy az évenkint tartandó törvénynapokon minden megyéből 2 — 3 nemes legyen jelen Ezzel a törvénykezésben a megyei nemesség válasz- tottai is szerepelni kezdenek. A várispán és a megyei köznemesség együttes végrehajtó hatalmat alkotnak a törvények alkalmazásánál és a vármegye gyűlésén minden a vármegye területén lakó nemes fölött hátározuak. Egyesülnek katonai szempontból is, a mennyiben a vármegyei nemesség a főispán vezetése alatt száll harezba. így lett a vármegye már az Árpád kor végén a szabadság- szeretet- és jogérzetnek bástyájává. Most még a belső