Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

lyekkel a politikai és egyházi ügyekben annyiszor találkozunk. 1169-ben III. István ünnepélyesen kötelezi magát, hogy a püspökségeket a pápa III. Sándor tudta és beleegyezése nélkül nem fogja betölteni, az apátokat és prépostokat méltóságuktól nem fogja megfosztani és csakis a kánonjog szerint fog eljárni.1) Ez időtől fogva a XIII. sz. végéig a magyar főpapok káptalani választás utján nyerték javadalmaikat, de persze csak olyanok, akik különben a király előtt grata personá-k voltak. Világosan nyilatkozik erre nézve III. Incze 1204-ben, midőn az esztergomi kanonokoknak ezt Írja: „nullum auderetis eligere, nisi qui plenam regis gratiam obtinerit“.2 3) Érdekes a dologban, hogy az a Bánfy Lukács, aki a királyi főkegyúri jog ilyetén megszorításával hazánkban annyira elősegítette a pápai főhatalom uralmát, csakhamar maga is érzékeny csorbát szenved eddigi kiváltságos jogában, a király koronázási jogban. 1178-ban III. Sándor az esztergomi vonakodása miatt a kalocsai érseket hatalmazza fel,8) hogy III. Bélát királylyá koronázhassa. Kivételes eset ugyan az érsekség joggyakorlatában és látszólag jelentéktelen esemény az országra nézve, de tényleg nagyon is fontos, mert a pápa ezzel egy hatalmas praecedenst alkotott arra, hogy hasonló esetek ismétlődésénél a pápa állásfoglalása döntő körülményül tekintessék, mint ahogy az Árpád-ház kihalásával történt is.

III. Incze uralma nálunk is a pápai főhatalom korszaka. Már 1189-ben kiveszi a szerzetes rendeket a püspökök joghatósága alól és közvetlenül a szt. széknek rendeli alá.4)

*) Fejér Cad. D. II. 182 1. „In hac parte consuetudini nostrae antiquae per nos et posteros nostros renunciantes“.

2) Cod. D. 451 1.

3) Pray: Specimen Hierarch, P. I. Ill 1.

*),V. S. Fejér: Cod. D. 281 és 300 1.