Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

ьё

pápák mindig különös dédelgetésben ápolják a jó viszonyt Francziaországgal, mint ezt a mai napig tapasztaljuk.

Hogy pedig a keresztes hadjáratok folyamán az általános európai viszonyoknak megfelelöleg a pápaság nálunk is föhatalmat gyakorlott, az könnyen érthető. Lássunk egy pár jellemző adatot.

1103-ban az uj spalatói érsek Kálmán minden tiltakozása daczára sem nyerhetett előbb palliumot, mig a pápának az általa előirt esküt le nem tette.1)

1106-ban a guastallai zsinaton okt. 22-én Kálmán követői II. Paschalisnak azon kijelentést teszik, hogy „a pápa kívánságára lemond az investituráról s ha a püspökök kinevezésében addig valami az egyházi törvények ellen történt, azt ő jövőre Isten segítségével el fogja kerülni.“2)

А XII. sz. általában jó viszony áll fenn a pápaság és Magyarország között, de hogy egyes kontroverz esetekben mindig a pápa akarata érvényesül, azt szabályul állíthatjuk. Egyházi jogkörének kiszélesítésére, illetőleg a királyi főkegyúri jog gyakorlásának körvonalozására vonatkozó adatokkal minduntalan találkozunk.

1136-ban II. Béla a spalatói érsek megerősítését a pápától kérelmezi.3)

1161-ben Bánfy Lukács esztergomi érsek II. László ellenkirályt kiátkozza, de a pápa felmenti, egyúttal azonban ezer font ezüst évi adózást ró rá a pápai kincstár számára4) És ezzel a pápaság megnyitotta szakadatlan lánczolatát azon beavatkozásoknak és adóztatásoknak, me*) V. ö. Kollár: Hist, dip], jur. petr. etc. p. 108 és Fejér: Cod. Dipl. II. 32.

J) Fejér: Cod. D. II. 45: „Denunciamus vobis, pater venerande, nos legi di vinae subditos ac secundum eam vobis servire paratos. Unde et investituram episcoporum, hactenus a majoribus habitam, juxta admonitionem vestram, dimisimus; et si quem (quid) in electione hujusmodi minus canonice retro actum est, de cetero, Deo Volente, cavebimus“.

3) Katona: Hist. Reg. П1. 523 1. „Dilectus filius noster Bela Ungariae rex, pro te multoties apud sedem apóst, per litteras et nuncios intercessit“.

♦) L. Fessler; Die Gesch. der Ungern. II. 233 J.