Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

32

Sajnos, e népvegyiilékek együttlétének árnyoldalai is azonnal mutatkozni kezdenek. Az egyes nemzetek kifejlődött ellenszenve, erkölcstelen, aljas elemek, nagyszámban nők, bevonulása, csakhamar demoralizáló hatást gyakoroltak az érkezőkre és az egész kolóniára. Szó sem lehetett ezek miatt egészséges fejlődésről, sőt szégyenletes kiábrándulást okoztak még a jó lelkű kereszteseknek is. A frankok eleinte felemelték ugyan tiltakozó szavukat az ilyetéii elfajulás ellen, de eredménytelenül, sőt az végve rájuk is vészthozó befolyást gyakorolt. A legundokabb bűnök és ezek nyomán betegségek harapódznak el a papok és világiak között «egyaránt, melyek közül több, mint a természet elleni fajtalanság, himlő, bélpoklosság csakhamar Európára is átszármazik s a XIV. sz. közepén iszonyú mérvben hódit1.) Nemcsoda aztán, ha a túlnyomó frank elemnek a puháitokban nemzeti karaktere is megváltozik. Hűtlenség, szószegés, fényűzés, elpuliulás következik bűnei nyomába, amik aztán politikai és katonai tevékenységre is alkalmatlanná teszik. Nem csoda, ha az újabb nemzedék Európában is felhagy vallási enthusiasmusával s beszünteti az általános hadjáratokat, melyek eddig is hiábavaló erőlködéseknek bizonyultak. Mindinkább tarthatatlan lesz az az eddig megőrizett fikczio, hogy itt egy Istentől különösen óhajtott harczról van szó. Mindjobban terjed a vélemény, hogy a pápaság tulajdonképen csak hatalmi kérdésnek tekinti e hadjáratokat, a tizedeket pedig, miket a költségekre mindenfelől behajt, esetleg európai küzdelmeiben is felhasználja az adózó ország egyenes kárára. Csakhamar vége is van immár az általános keleti vállalkozásoknak, a pápa pedig már csak „kisebb“ hadjáratokat képes inditani, melyek nemcsak hogy uj hódításokat nem tesznek, de még a régiek megtartására sem alkalmasak. E helyett békés utón igyekeznek inkább némi előnyökre

Magy, от. illetőleg 1, Fauler Qy,