Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1889
и anyag nem nyúlhatik a végtelenbe. A mi az oszlopot vagy dómát bezárja, az más alak: a véglap. Itt tehát két alak összetételével van dolgunk. Az alakok összetételét kombinácziónak nevezzük. De az alak-összetétel ugyanazon rendszerben nemcsak az oszlopoknál fordul elő, hanem nagyon gyakori. Azt mondhatnék, hogy az ásványok gyakrabban fordulnak elő ily összetett (kombinált) alakokban, mint tisztán csak a rendszernek egy-egy külön alakjában. Például a calcit (mészpát, mészkő) alkot ugyan tiszta kristályokat is a hatszöges rendszerben, különösen kedveli a rhomboeder alakot, de még gyakrabban található kombinált alakokban, melyeken összetéve láthatók a piramis, oszlop, rhomboeder és skalenoeder alakok lapjai. Ezen összetétel körülbelül 800 féle változatban ismeretes. Természetesen nem olyanok az egyes alakok lapjai, hogy első tekintetre fel lehetne őket ismerni, mert hiszen akkor nem is volna kombináczió. Az összetett alakok lapjai épen az összetétel következtében úgy elváltoznak, hogy csak egymáshoz való viszonyuk árulja el őket. Itt azután nagy segítségünkre vannak a tengelyek. Ha egy kombinált alakban fel akarjuk kutatni az egyes alakokat, úgy járunk el, hogy legelőször felkeressük azon lapokat, melyek leginkább ki vannak képződve. Azon csorbulásokat, melyeket a többi alakok képeztek, képzeletben kiegészíthetjük s igy felismerjük a kombináczió fő alakját. Ha ezt oly helyzetbe hozzuk, hogy a főtengely függélyesen álljon, akkor helyzetükről könnyen felismerhetjük a többi összetett alakok összetartozó lapjait is, — miután, mint látni fogjuk, a kombinált alakoknak közös tengelyeik vannak, pedig a tengelyek helyzete legbiztosabb ismertető jel a szabad szemmel kivehető alakoknál. Látni fogjuk még azt is, hogy mily törvényszerűen helyezkednek el az összetett alakoknak megfelelő lapjai. Ezzel talán elegendő fogalmat nyújtottunk a kombinált alakokról, legalább annyit, a mennyi a törvények megértéséhez okve- tetlenül szükséges.
