Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1888

4

folyt a törvénykezés. Latinul írtak a tudósok, kik tudósok voltak egyszerűen, de nem nyelvészek, nem philologusok. Folyékonyan beszéltek s írtak latinul; de nem sokat mérlegelték, hogy mily kifejezést használt Cicero hasonló fogalmak jelölésére. írtak, amint a szó épen nyelvükre jött s amint könnyebben s érthetőbben kifejezhették magokat Ha új fogalmat kellett kifejezniük, vagy vettek egy régi classicus szót s új significatiót kötöttek hozzá ;x) vagy képeztek egy latin tőből egy új szót;2) vagy pedig az eredeti német, olasz, franczia, vagy magyar szót meghagyták ered ti alakjában s latin végződéssel ellátva úgy declinálták, mintha Cicero idejéből való szóval lett volna dolguk.3) A mi Anonymusunk is ezen kornak volt a gyermeke, korának hibáival és szokásaival együtt. О is latinul ír daczára annak, hogy minden izében magyar ember;4) mert ez szokás volt, mert az iskola növendékeit latin szónokokká, latin írókká képezte ki, elhanyagolva az anyanyelvet.

Vizsgáljuk tehát ezen latin nyelvet, mely elszakadva az éltet- adó törzstől, leválva a nemzeti ajkról idegen népek, idegen emberek száján talál menedéket. Hisz 12 század választja el Anonymus korát a latin irodalom virágzó korától, 12 század, mely alatt a kereszténység más világnézetet ültetett az emberiség kebelébe; mely alatt a tudományok fokozatos haladása új fogalmakkal gazdagította a világot, melyekre hiába keresünk a régi classicus irók szótárában megfelelő significatiót. Szerves testhez hasonlít a nyelv Müller Miksa szerint, ki azt a phisica körébe sorolja. Vizsgáljuk tehát, hogy ily hosszú századok alatt mily fattyú-hajtások keletkeztek a latin nyelv terebélyes nagy fáján, mielőtt a renaissance hajnala felvirradt volna s a régi classicismus iránt lelkesülő tudósok azt megtisztították volna a salaktól, a kinövésektől.

Anonymust választottam értekezésem tárgyává; mert ő magyar ember létére sokkal közelebb van mihozzánk s így könnyebben

i) Paganus, a, um, a régieknél annyit jelentett, mint falusi, a középkorban pedig már pogány, meg nem keresztelt; comes, lis, a régieknél kísérő, a középkorban gróf stb.

S) Ducalis, e, fejedelmi. Megvan a tő (dux) a classicus szótárban, de hiányzik a melléknév.

3) Jobagio, ionis, jobbágy; marca, ae, márka.

4) Endlicher p. 59 et squ.: „Hungarum fuisse Anonymum nostrum, neque unum ex alienigenis hospitibus aut clericis, quos ab ipso fere regni exordio ex Italia ... in regnum Hungáriáé ca*ervatim immigrasse, omnis historiae patriae pagina loquitur, summus, quo in gentem hungaram fertur amor, insulsa inde nata suorum praeconia et injustum exterorum odium, singularis denique, qua pollet linguae hungaricae cognitio, abunde testantur,*