Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1888
к megértjük, ha valahol magyarul gondolkodik s magyar gondolatait a latin syntaxis rovására lefordítja szóról szóra; de másodszor azért is, hogy ha akadnának többen is, kik a munka-felosztás elvét követve egy-egy magyar krónikást, vagy diplomatariumot hasonló szempontból feldolgoznának, lassanként mi magyarok is azon helyzetbe juthatnánk, hogy a középkori latin írók külön szavaiból egy szótárt állíthatnánk össze — különösen a történészek számára, — kik annak nagy hasznát vehetnék. Az értekezés megírásánál a következő' utat követtem. Fejezetről fejezetre haladva kikerestem A) azon szavakat, melyek a classicusoknál egyáltalában nem fordulnak elő; B) azokat, melyek előfordulnak ugyan, de egészen más értelemben s C) pontról pontra haladva feltüntettem a hibás mondattani eonstructiókat s ismeretlen kifejezéseket. Az egyes szavaknál elég felvilágositást talál az ember a jobbnál jobb szótárakban.1) Csak két szónál nem adnak utasítást a szótárak s ezek salgenium és sarcina. Az előbbi egyáltalában nincsen meg a szótárakban s így csak a contextushól s a szó etymologicus vizsgálatából tudhatjuk, hogy a salgenia annyit jelent, mint sóskutak. Sarcina előfordul, de Ditcange és Georges nem hoznak föl idézetet, melyben a sarcina értelme megfelelne azon értelemnek, melyben Anon. használja ezen szót. A mondattani rész tárgyalásánál nagy nehézségekkel kell a vizsgálónak küzdenie. Át kellett tanulmányoznom Anonymus sajátságait és eltéréseit a legkisebb részletekig. Fejezetről fejezetre, mondatról mondatra haladva feltüntettem azon hibákat, melyeket An. a classicus latin syntaxis ellen elkövetett s a legtöbb esetben mindjárt mellettök feljegyeztem, hogy miképen alkalmazzák a megfelelő helyes szabályt a classicus írók. De ezzel nem elégedtem meg. Más középkori, vagy korábbi nem classicus íróból is citáltam feltüntetvén, hogy Anonymuson kívül mások is használják az illető kifeje*) Itt első sorban áll Ducange Glossarium mediae et infimae Latinitatis. Nicort. 10 kötet in folio. 1883—1887 ig. — Diefenbach lexicons. — Georges Ausfuhr. Latein. Deutsch. Handwörterbuch. Leipzig. 1879. — Sok szónál felvilágositást nyújtott Finály szótára is, hol az új képzések mindenütt meg vannak jelölve.
