Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1855
5 ferner oerftanb Vörösmarty [фоп in biefem erften Beraume feine« bidjterifdjen SÖirfen« aűe I^tarten aller Nationen mit bewunberung«würbiger Ceic^tigleit — in ber ©ргафе überall ebenfo mufterhaft unb unübertref^ — ипдап[ф gu gehalten, unb Göthe’s »oüenbete р1а^фе $orm mit Rückert’s 1е1ф1ег ©eftaltung unb SSielfeitigfeit gu oerbinben* SBooon einen jeben Sefer feine Sftomangen, worunter bie bem erften Beraume angehörenbe „Toldy Csepelben44 (Toldy auf ber Snfel Csepel; bann feine Satlaben, wie bie an е^фег ©фЬпЬеН ипоегдЫфИфе „Zotmund44 au« bem crften; „Szilágyi unb Hajmási,44 unb „ber £аифег Kund'' au« bem gweiten 3eitraume ^ЫапдИф überzeugen fönncn, in те1фсп ba« е^фе unb 1^фе Snterejfe mit fo иппафа^тИфег Äunjifertigfeit oereint ift, baji man тф1 weif, ob man bie meijlerhafte Darftel* lung be« 2Нф1ег«, ober feine 35о1!«фйтИф!ей bcwunbcrn folL 3ßie feljr aber Vörösmarty jiet« ап bem frommen ©lauben fejtfnelt, wie иппафа^тИф dér bie ©фНЬегипд ber aufopfernben Eingebung für ben Géhrijtuőglauben gu hanbhaben, unb wie gejiíjicft berfelbe ben ф^феп ©фтипд unb bie ©фоп^ейеп ber Х>1ф11ип^ mit bem fфtíфten/ Ьоф erhabenen ©tile gu oereinen, unb ^сЬигф bie fülle unb fanftere SSegcijierung be« frommen, glciu* bigén bergen« ^eroorgugaubern oerfianb; bcweiji feine Segenbe „Hedvig44 in we^er ber gefeierte ЗDiфter feinen Sefern bie heilige Hedvig, bie fromme £оф1ег Ludvig’s be« ©rofjen, Äönig« non Ungarn, in bem gangen, fo woljlüjuenben SReige ber fölben ип|'фи!Ь «erführt, unb Sie, bie »er* lobte 23raut be« $olenföntg« oon bem dérgengel ©abriel bei bem eifrigen Séfén Ье«23ифе« aller ЗЗйфег, ber heiligen ©фпН Ье1а^феп läfjt, wie ©ie eben in heiliger SSegeijiermtg über ba« ©elefene, bie frommen SBorfäije таф1, фгет Bräutigam, unb feinem, аппоф rauhen, aber fräftigen Solle bie ©egnungen ber фг1(Шфеп ^Religion mitgutheilen: „Im ezek mi szép igék, mi szentek! Lengyelország hős királya , férjem, Kit szivemben hordok, hű jegyelted ! Nem leend e megvetett ajándék, Majd ha fényben eljövendesz értem, S én kitárom a csodák világát Ifjú hős, de míg vad nemzetednek? Durva nyelve, mellyen eddig a düh, S a harag vad gyözedelme hangzott, Általam most szent igékre hajland; A teremtés titka, és az üdvé Nem leendnek messze föld virági; Szent körökbe mindenik betérhet, És az élet fájáról gyönyörrel Dús, öröklő éleket szakaszolhat.44 ©фоп in biefem ЗеИ*йшпе, waínenb beffen Vörösmarty feine Heineren Ыф1е^феп dér* geugnijfe abfafjte, begann ©r fürgére Ьгата^фе ЗЗег^фе gu тафеп, |еЬоф ermuthigte ihn bie
