Állami gimnázium, Nagykikinda, 1914
I. Domokos Jenő életrajza
1888-ban a nmlt. VKM felmentette őt igazgatói állásától és az intézet államosítása után 1897 ápr. 1-én Debreczenbe helyezte át, ahol 1909. jun. 30-áig működött. Azután a jól megérdemelt nyugalomba vonult, amelyet részben Debreczenben, részben Budapesten, gyermekei körében halála napjáig élvezett. Nagykikindán egyes hirlapi cikkeken kivül irodalmi munkásságot nem fejtett ki, mert az intézet igazgatása és a szervezés nehéz munkája minden idejét igénybe vette, azonban mint tanár szakmáját szorgalmasan művelte és irodalmilag is működött. 1870-ben az Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlönyben megjelent egy értekezése, amelynek cime ez volt: » Miként kell egy oly teljes köbből a köbgyököt kivonni, melynek gyöke három jegyű szám? A kegyesrendiek budapesti főgimnáziumának 1874-ben kiadott értesítőjében »A másodrendű görbékről« értekezik. 1875-ben kiadta »Természettanát« a gimnáziumok alsó osztályai számára. 1876 és 1877-ben Arányi Bélával közrebocsátotta »Elemi mértanát« a felsőbb osztályok számára II. rész. Nemsokára megjelent »Háromszög-mértana* és ezt követte »Elemző mértana a sikban«. Több társadalmi, politikai s vegyes tartalmú cikket is írt a M. Polgárba, Reformba, Pesti Naplóba, Nemzetbe, Szegedi Híradóba és a helyi lapokba. A Szegedi Híradónak több éven át rendes munkatársa volt. Cikkeit rendesen »Egy lyceumi tanár«, s. ö., X+Y, D. I. aláírással vagy jeggyel látta el. A legnagyobb irodalmi munkásságot fejtette ki akkor, amikor 1872—76. Budapesten tanárkodott, ezt a munkásságát még Nagybecskereken is folytatta annyiban, amenvnyiben befejezte megkezdeti szakmunkáit; de Nagykikindán hivatala, az akkori politikai és társadalmi viszonyok annyira lefoglalták őt, hogy a szakmájával való irodalmi foglalkozásról teljesen le kellelt mondania. Ezt ő fájdalmasan érezte is és ennek nem egyszer előttem kifejezést is adott. Ezek röviden Domokos Jenő életrajzi adatai. Domokos mint tanár kötelességét nagy buzgósággal teljesítette, tanítványai iránt szeretettel viselkedett és viszont tanítványai is szerették őt, mert az isko/ába derűt hozott és bár szigorúan megkövetelte, hogy a tanulók kötelességüket pontosan teljesítsék,''tanítványait ridegen sohasem kezelte. Az osztályban mindig hévvel és hangosan tanított