Állami gimnázium, Nagykikinda, 1914
I. Domokos Jenő életrajza
s lehetőleg a tanuló értelmi fokához leereszkedve. Tanártársai is szerették, mert jóhangulatát, derűs felfogását közéjük is vitte. Szerette a társaság is, amelyben megfordult, mert egyenes jellemével, víg kedélyével, zamatos, tőrölmetszett magyarságával azt mindig maga részére nyerle. 0 volt Nagykikinda apraja-nagyjának kedvelt »Domi bácsija«. Testestül-lelkestiil magyar volt. Ezen tüzes, megalkuvást nem ismerő magyar érzését külsőleg, ruházkodásában is kimutatta. Magyar csizma, zsinóros nadrág, atilla volt állandó ruházata, amelynek szabásán soha sem változtatott. Nyitrán, amikor theologus volt, a megboldogult Magyar Gáborral és Papp Jánossal közös fogadalmai tettek, hogy magyarságukat egész életükön át külsőleg, ruházatukban is kimutatják. Domokos ezen fogadalmához egész életében hű volt, úgy is van eltemetve. Alig, hogy Nagykikindára került, átható magyar érzésétől hajtva, attól a kicsi magyar társaságtól támogatva, amely azon időben Nagykikinda magyarságának érdekeit szolgálta, mint a róm. kath. iskolaszék alelnöke keresztülvitte, hogy az akkor német tannyelvű népiskolában az 1878—79 tanév kezdetével a tannyelv magyar lett. Tanári hivatását és az iskolát mindig szerette és a helybeli gimnáziumhoz különös módon ragaszkodott, ami érthető is, mert férfimunkásságának java részét annak szervezésében töltötte el. Ami nem volt könnyű feladat, ha meggondoljuk, hogy az alapított, jobban mondva, engedélyezett gimnáziumnak nem volt sem épülete, sem felszerelése, semmije e világon a kinevezett igazgatón és egy helyettes tanáron kívül. Mindent a helyi, gimnáziumi albizottság révén a Nagybecskereken székelő gimn. bizottságtól és azután a megyei közgyűléstől kellett kieszközölni. Nemcsak a kieszközlés útja volt hosszadalmas, hanem az alap elégtelensége is nem egyszer leküzdhetetlen akadályokat gördített útjába. Domokos szervező tehetségéről tett bizonyságot, amikor mindezeket az akadályokat leküzdve, az intézet alapjait oly szépen és szilárdan rakta le. Domokos azonnal Nagykikindára va'ó megérkezése után élénk részt vett az itteni társadalmi és politikai életben és nemcsak a bátor közharcos szerepét töltötte be teljes odaadással, hanem az itteni magyar pártnak lelkes, hangadó és irányító tagja is vo}t. Közéleti szerepe és az intézet szerve-