Állami gimnázium, Nagykikinda, 1907

I.

Adatok a nagykikindai állami főgimnázium 1907—1908. tanévi történetéhez.

Eljutottunk az 1907—908. tanév végére is; tanító és nevelő munkánk ezen uj határkövénél a régi szokáshoz híven megállapodunk, hogy visszatekintsünk a befutott útra, szemügyre vegyük a kifejtett munkát, s abból származó eredményt — szóval, hogy e tanévi munkálkodásunk erkölcsi mérlegét elkészíthessük.

Az 1907—908. lanév a csendes, de intenzív munka éve volt. A tanári testület hivatásának teljes tudatában mindent elkövetett, hogy a gondjára bízott ifjúság erkölcsi és szellemi tőkéjét gyarapítsa, azok testi erejét fokozza. Az erkölcsi élet megmunkálása, a szellemi képességek kiművelése, a testi erő kifejlesztése voltak a főszempontok, melyek a tanári testület céltudatos munkáját irányították.

A különböző tudományokat az utasítások és rendeletek szellemében kezeltük ugyan, sohasem ragaszkodtunk azonban az utasítások rideg betűihez. A hol szükségét láttuk, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodtunk. Mindig szem előtt tartottuk, hogy a gimnáziumi tanításnak nem az a célja, hogy a különböző tudományok egészét nyújtsa az ifjaknak, de mindig az a célja, hogy a különböző tudomány ágakból annyit adjon egyrészt, amennyi az általános műveltséghez szükséges, másrészt pedig, hogy biztos támpontot nyújtson az ifjú majdani tudományos kiképez- tetéséhez.

Ily szellemtől áthatva, gyakran találkoztunk mégisifjaink között néhánnyal, kik a különböző tudományágak egyike vagy másika iránt kevesebb kedvet és fogékonyságot tanúsítottak. Elismerjük ugyan, hogy a szellemi fogékonyság nem minden irányban egyenlően intenzív, s ennek megfelelőig a követelések mértéke sem lehet minden irány-