Állami gimnázium, Nagykikinda, 1907

4 — ban egyenlő, de azon sajnálatos körülményt, hogy némely ifjú az ismeretek alapelemeinek még a minimumát sem volt képes elsajátítani, nemcsak a tehetség és fogékonyság hiányára, hanem a társadalom, a család ferde felfogására is kell visszavezetnünk. Egész társadalmi életünket any- nyira jellemző reális gondolkodás hullámai már a szelle­mi élet terére is átcsapkodnak. Gyakran hallunk hango­kat itt is, ott is, hogy az iskola egyik, vagy másik ludo- mányág művelésével meddő munkát végez, mert az élet követelményei mások. Ne terheljük az ifjút, csak azt kí­vánjuk tőle, hogy szerezze meg mindazt, ami jövendő anyagias életének betöltéséhez szükséges. Szerezze meg jövendő életéhez a védő és támadó fegyvereket, hogy ebben a nagy társadalmi tülekedésben kellően megállja helyét, s biztos lépéssel haladhasson a minden boldogság kútfor- rását képező anyagi jólét felé. Elismerjük és valljuk, hogy szükségünk van az ilyfajta fegyverekre is, sőt még azt sem tagadjuk, hogy tanítási elveinknek közelebb kellene jár­ni az élet követelményeihez, de az ellen határozottan til­takoznunk kell, hogy egész tanításunk alapgondolatát a reális élet követelményeihez alkalmazzuk. Az anyagi jólét mellett erkölcsi és szellemi jólétre is van szükségünk, ez a boldogságnak kiegészítő része. Mindaz, amit a praktikus élet szempontjából tanítási tervünkben feleslegesnek mon­danak, ily célzattal foglal ott helyet. A kedélynek és szív­nek művelése, az emberbaráti szeretet nagy és hatalmas eszméjének ápolása, a jellem edzése, a vallásos és erköl­csös élet ébrentartása, a szép, jó és igaz iránti fogékony­ság istápolása s mindenek felett a hazafias érzelmeknek nem üres frázisokban, de tettekben való megnyilatkozása alkotja szorgos munkálkodásunk tárgyát. Ily elvek hatottak át bennünket a múltban, ily elvek­kel dolgozunk a jelenben is. Ha sikerült ebbe a nagy rea­litásba egy kis idealizmust elhintenünk, akkor munkálkodá­sunk nem volt meddő; sikeresebb lett volna, ha a társa­dalom ebben a tekintetben nem akadályokat, de segédke­zet nyújtott volna nekünk. Ha a kötelességtudás nagy eré­nyét oly mértékben sikerült ifjaink lelki világába átplán­tálnunk, mint amily mértékben hallották az iskolán kívül a jogok hangoztatását, úgy nyugodt lélekkel zárhatjuk le az 1907—908. tanév munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents