Állami gimnázium, Nagykikinda, 1898
Ü nagykikindai álíami gymnasium segélyző- és jutalmazóegyesületének az 1898—99. tanévről szóíó jelentése. A nagykikindai áll. gymnasium kebelében létesített segélyző- és jutalmazó egyesület, fenállásának harmadik évében számol be szerény viszonyaihoz mért, de azért e kis körben is áldásos működésének eredményéről. Mielőtt azonban erről szólnék, megemlékezem e helyen W1 assies Gyula dr. vallás- és közoktoktatásügyi Minister úr 0 Excellentiájának azon intézkedéséről, a melyben a milleniumi alkotások keretében a segitő egyesületek megalakítására hívta fel a tanári testületek figyelmét. Ezen legnemesebb czélzatú rendelet buzdító sorainak záradéka mondja, hogy „Éppen nem tartom szükségesnek, hogy a tanintézetek azonnali nagy eredmények kedveért szerfelett nagy arányokban indítva meg a gyűjtést, túlságos mértékben vegyék igénybe a közönség anyagi hozzájárulását. Elegendő, ha megkezdik a munkát, megvetik az egyesületnek alapját, egyelőre szerényebb keretben teremtik meg az alapot: „inert bizton remélhető, hog;/ a már létesített segély egyesület vagy segélyalap állandóan emlékeztetni fogja a nemesleikiiek et az adakozásra s a jótékonyság Vincének minél nagyobb mértékben való további gyakorlására Midőn intézetünk tanári testülete és a millenium évében egybegyűlt érdekeltség habozás nélkül kijelentette készségét, hogy ezen eszme szolgálatába szegődik s vállvetett munkával, a nagylelkű párt.fogók s nemes szívű adakozók áldozatkészségével megteremtette ezen emberbaráti intézményt: ezzel c^ak korunk társadalmi életének legszebb virágát szaporítá, mert általa a humanistikus czélokat szolgáló intézmények számát egy igen mélyreható hivatottságú __ művel gyarapítá. A jelen kötelességszerű beszámolóm kapcsolatában szívesen térek ki az iskolai segélyező- és jutalmazó egyesület nemes hivatásának vázolására, annál is inkább, mert mig egyrészt oly kevés alkalom kínálkozik, hogy egyesületünk áldozatkész tagjainak köszönetünket és hálánkat nyilváníthassuk ; másrészt pedig azon czélból, hogy fiatal egyesületünk erősbítésére új pártfogókat is nyerjünk, akik az egyesület alapvető munkájában részes tagokhoz hasonlóan, hazafias támogatásukkal mozdítsák elő egyesületünk szent ügyét, hogy általa a jótékon3 rság művének gyakorlása minél szélesebb körre terjedhessen. Bár a múltban is egyes kiváló culturális lelkesedéssel és nemes hazafisággal megáldott egyének nagy mértékben, sőt
