Állami gimnázium, Nagykikinda, 1897
— 6 — nem történetében a tespedő állapot képezi a szabályt, a haladó a kivételt.“1) Tekintsünk csak vissza a középkor elejére, a mikor az európai államok megalakulnak, a mikor az erőszak és a hatalom végezi az államszervezést és fordítsuk innen tekintetünket a XIX. század első tizedeire, a mikor még Europa összes államaiban hatalmas pártok küzdenek a régi, elavult és korhadt intézmények fentartása érdekében, s halljuk a középkori nyers erőszak szülte intézményeknek mint legjobb és legtökéletesebb alkotásoknak dicsőítését: meg fogjuk érteni, hogy miért kellett több mint másfélezer év arra, hogy az egyenlőség és szabadság magasztos eszméi az elméleti jogtudományból a gyakorlati életbe, a jogi dogmák köréből a politikai axiómák sorába jussanak. A középkorban a hatalom volt a jog forrása. A ki csak pillanatnyilag is birtokában volt, oda igyekezett, hogy általa vagyont, állást, tekintélyt, uralmat szerezzen, s „mihelyt megfogamzottak a szokások és gyökeret vertek az előítéletek, felette nehéz volt rajtok változtatni. Mert olyan az ember, mint a balga beteg, mond Rousseau, nem tűrheti, hogy sebeihez nyúljanak, még ha az gyógyítás czéljából történnék is.1 2 3) Ha Europa államainak megalkotói, hogy úgy mondjam: Europa kiváltságos osztályai, nem ragaszkodnak oly görcsösen történelmi jogon alapuló kiváltságaikhoz s törvényhozói működésük alkalmával több és helyesebb politikai érzéket tanúsítottak volna, úgy a természetjogon alapuló egyenlőség és szabadság eszméje korábban ülhette volna meg diadalát, mint az valójában megtörtént. Mert, hogy az emberek mindnyájan egyenlők; hogy az emberek egyenlősége a természetes méltányosság folyománya s ez ismét a természet törvénykönyvének rendelkezése: azt már a római jog aranykorában, az antonini Caesarok idejében élő .jogtudósok hirdették, mondván: „Omnes homines natura aequales sunt.“®) Igaz, hogy ezen tétel, melyet a természetjog feltételezésének kell tulajdonitanunk, csak egyike volt azon nagyszámú jogi tételeknek, a melyek később politikaiakká váltak, s hogy a római jogászok, kik a tételt felállították, ennek alapján sohasem szándékoztak azt a társadalmi ren1) Maine: Л jog őskora 19. 2) Társadalmi szerződés II. k. 9. fej. 3j Maine: i. in. 7 7.
