Állami gimnázium, Nagykikinda, 1897
— 27 — mert Szakolcza községnek 1382-iki szabadságlevelében a városi jogok adományozásánál a király nem utal, mint eddig, egy más városra, a melynek jogával Szakolczát megajándékozza, hanem általánosságban csak a kir. városok jogaira való hivatkozás mellett történik az adományozás. S ez lényeges eltérés a régi gyakorlattól, mely szerint p. o. Kassa a budai, Kapronezaazágrábi,Breznóbánya a kis-szebeni jogot nyerte kiváltságlevelének tartalma szerint.1) De igazi jelentőségre a városok csak Zsigmond alatt és Zsigmond által emelkedtek. E félszázadon át uralkodó fejedelem, a kinek a hatalmas és pártoskodó aristocratia sok bajt okozott s a ki e mellett örökös pénzhiányban szenvedett, a szó szoros értei mében a városok karjaiba vetette magát és hű szolgálataikért számos ke Ivezménynyel fizetett. О volt országren- diségök megalapítója is, mert ezóta vált szokássá a városok követeinek meghívása az országgyűlésre. 0 hívta meg követeiket az 140f>. évi budai gyűlésre, „mely a városi élet érdekeit általános szempontból ünnepélyes végzemény alakjában szabályozta.“2) О ruházta fel az összes királyi városok tanácsait, a kegj^elmezósi jog fentartisával, a bűnügyekben való ítélkezés jogával; biztosította a polgárok személyes szabadságát önkényes elfogatások elleti; életbe léptette az u. n. tárnoki jogot, mely a városok tulajdonképeni magánjoga lett, s a mi eddig csak kivételesen történt, a kir. tárnokmester és a kir. személy nők itélőszókeit jelölő ki a kir. városok feiebbviteli hatósága gyanánt.3) De ugyancsak ő elrendeli, hogy az eddigi mentességek ellen nem állván, minden polgár köteles a királynak adózni s a szokásból kiment ajándókadót is beszolgáltatni.1) S míg a belföldi kereskedést minden polgárra nézve szabaddá tette, addig a külföldre kivitt vagy onnan behozott áruk után járó liarminczadot mindenki megfizetni tartozott. A városok iránt érzett különös királyi hajlandóságának jeléül Zsigmond meghonosította a polgárság körében a levélnemességet is. Hogy ez utóbbi kedvezése a városok polgárságának javára vált volna, nem mondható. Az eddig egyenrangú polgárság körében ezentúl osztály különbségek fejlődtek ki. a melyek megrontották a közszellemet s meghiúsították a jövőben a városi polgárság egységes és erőteljes együttműködését. *) Albrecht Л. i. m. 230. 2) Wenzel Gusztáv: Magyarország* városai és városjogai a múltban és jelenben 45, a) Sigismundi Decr. 2. Art. 12. Corp. juris tom 1. p. 174. 4) U. о. Art. 10. ex. 13.
