Állami gimnázium, Nagykikinda, 1892

— 20 — monotonok, a módszer deduktiv, az Utasítások szellemeit távolról sem megközelítők. Nehéz és hézagos definitiókon kell átver­gődnie a még nem érett gyermekeknek és igazán csodálatos sok nyelvtanban a tudományos apparatus, az akadémiai oktatás, mely bennök ki van fejezve. Egy élvezetes, könnten érthető nyelv­tant hiába keresünk és nem adhatunk a tanuló kezébe, mert nincsen. Nem tartozik e munkálat keretébe az egyes könyvek bírálata, de égető szükség, hogy más magyar nyelvtani könyv jelenjen meg, külön, csupán idegenajku tanulók számára. így vagyunk az olvasó könyvekkel is. Ezrével lehetne idéz­ni oly helyeket ezekből, melyek messze túlszárnyalják a tanítvá­nyok észjárását. Néha oly tömör, oly teli idegen fogalommal, me­lyet meg kell magyarázni, hogy lelkiismeretes tárgyalással .alig lehető egy tanévben az adott 300 olvasmány közül 40-et stricte előadni. Hiányát érezzük az olvasmányoknál egy szó és tárgyma- gyarázatnak, mely megkönnyítené a haladást, a,/, oktatást és sok idővesztegetéstől mentené meg az előadást. Ily szómagyarázatok, szócsoportok, egy könnyű módon megszerezhet) szókincshez ve­zetné a tanulót, melyet most nagy bajjal és sok utánjárással kell megszereznie, vagy pedig a tanterv szigorú követése folytán sokszor mellőzni is kell. Igen előnyös volna továbbá, hogyha olvasó könyveink, a szemléltető tantárgyak tankönyvei mintá­jára szövegbe nyomatott képekkel volnának ellátva. Egy tudo­mányos képeskönyvvé válnának ez által ugyan, ámde a legna­gyobb haszonnal járna. Megjegyzésünk nem csupán a magyar nyelvi tankönyvekre illik rá. Sok javításra szorul a többi philologiai tankönyv, a reál­szakok tankönyveinek stílusa, fölszerelése éppen a magyarság szempontjából. Számtani, természetrajzi, földrajzi könyveink hem­zsegnek az idegenszerűségektől, a szigorú tudományosságtól, mely utóbbi a főgymnasiumban már helyén való, de nem az alsó osz­tályokban. Következő pontokban kívánjuk összefoglalni az e téren észlelt hiányokat: a) a tankönyvek nem alkalmazkodnak a növendék fejlődő nyelvismeretéhez; b) olvasókönyveink java része fokozatos összeállítást ki nem állja. Sokszor az első osztály olvasmányai beillenének a VI—VIII. osztály olvasmányai közzé; c) alig van induktív ídapon tartott nyelvtanunk. A melyik vau, az is hiányos nehézkes: d) nincsenek a gyakorlatiráshoz szükséges magyar gyakorló könyvünk, de a többi más szakbe'i gyakorló könyv is legtöbbször annyira németes, az idegen annyira kirí bennök, hogy a már el­tulajdonított nyelvérzéket is megrontja; e) nincsenek, a mi pedig szükséges, tárgyi jegyzetes olvasó könyveink.1) 5. Az oktatást illetőleg pedig úgyszólván külön utasítások­kal kellene birniok ez intézeteknek, melyek intensiv gyakorlata *) Dr. Márki Sándor: Történeti olvasó könyvek. Tanegyl. közi. XXIV. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents