Állami gimnázium, Nagykikinda, 1892
— 19 — tanítást, mely pusztán meghatározásokkal és szabályokkal foglalkozik1) és helyébe a gondolat és érzelemképző nemesebb tartalom közlését, a tárgyakkal való közvetetlen érintkezésnek eleven hatását állította. Nemes és nehéz czél, de elérhető. A kutató és kérdező módszer ennek legjobb eszköze. Induktív módon vezetni be a tanulót a nyelv épületébe. A már tanult anyagot folytonos éberséggel és élénkséggel készen tartva újabb törvények megismeréséhez haladni. A módszer nehéz és sok körültekintést égétiyel. mig vele a szellemi látást elérhetjük, teljes odaadást, lelkesedéssel párosult munkásságot kíván, de a szellemi fegyelmezésnek egyedül üdvös eszköze. Sokhelyütt, hol a tanár mint tudós csupán, a tudománynak eleven tárháza, ki ezt tanítványai előtt folyton kitárja és úgyszólván egyetemi előadásokat rendez, e módszer nem juthat érvényre; sokhelyütt, hol még a régi oktatás medrében foly a nevelés és szabályra szabály halmozódik, hol tiszta magolással a tanuló lelki erei elnyomatnak és egy kibontakoz- hatlan homály száll le beszédre, gondolkodásra, hol egy automat beszélő gépezetté teszi, mi az élet egy fő kellékétől vonja meg a tanulót az élénkségtől, a talpraesettségtől, ott idegen ajkú, szellemű tanulót hiába iparkodik meghódítani. Inkább egy kiváló paedagogus, mint száz tudományos professzor! Nem rideg tudósok vagyunk, hanem nevelve oktatók akarjunk lenni. A kutató módszer fellebbenti előttünk a tanuló lelki tehetségeit, érdekét és önállóságra visz. A magyar nyelv is irodalom tanára, de a többi is sokkal hasznosabb munkásságot cselekszik, ha kutatva rávezeti tanulóit a nyelv törvényemé, a nyelvtisztaságra, a beszédre, mint a chablonszerint praelegáló. E tekintetben magasabban áll egy középiskolai professzor az egyetemi tanárnál. Ismételhető dolog, hogy idegenajku vidékeinken, a hol a professzor az oktatás-nevelés mellett missziót is teljesít, sokszor, ha óriás nagy is tudományának háza, sokkal keservesebb állapotban van, mint egy jezsuita misszionárius a Zambezi mellett. Itt érvényesül azután, hogy a szakszerű, elszigeteltség megboszulja magát, de a kapcsolatos összehangzó együttesség előkészít a tudományra, az általános műveltségre, a nemes erkölcsös jellemiségre, mi az oktatás éthosza. Egyéni hajlam, kedvencztárgy nem vezet sikerhez, csupán egyenlő lelkesedés, egyenlő tárgyszeretet, folytonos vonatkozás. 4. Az idegen ajkú intézetek tanulóinál az alaposság hiányából ered az oktatás sikertelensége és a túlterhelés. Ezen körülmény nem uj dolog, már egy 1885-ben tartott főigazgatói értekezlet2) kimondotta, hogy a vegyes ajkú vidékeken, az általán használt magyar tankönyvek 'terjedelmes tárgyalások és nehezebb nyelvezetük miatt nem felelnek meg. E hiányokra sokszor mutattak rá folyóiratokban3) és tanári gyülekezeteken, de mindeddig semmisem történt ezen baj lendítése érdekében. Úgy van még most is, mint volt tiz évvel ezelőtt. Ugyanazon könyvek, ugyanazon nehézség. Az alsóbb osztályokban kénytelen kelletlen tanítjuk a nehéz stilusu és legtömörebb nyelvtanokat. A könyvek 1) Utasítások A. 1. 2) Tanáregyl, Közi. XVIII. a) Endrei Árpád : Vegyes ajkú középiskoláink tankönyvei. Tan. Közi. XX. 8.
