Állami gimnázium, Nagykikinda, 1889
7 levéllel csak Anglia, a modern alkotmányok szülőföldje bir ; bár a magyar nemzet ezen alkotmányát mindenkor megóvta s a koronázásban annak biztosítására megdönt,betetlen véd bástyát állított fel : a mai ünnepélynek jogczimét nem a távol múlt, bajTvom inyaiban, hanem a legközelebbi múlt vívmányaiban s azoknak alkotmányos szentesítésében találjuk fel. Azért tehát, mellőzhetőnek gondolom ez alkalommal a koronázás történetének vázolását s közjogi jelentőségének taglalás it, már csak azért is, nehogy úgy járjak, mint Athén egyik hires szónoka, kit, midőn Spártában Herakles dicsőségéről akart beszélni, azzal torkolt le egy szűkszavú spártai: Hát ki akarja itt lleraklest becsmérelni? Áthatva tehát azon meggyőződéstől, hogy nincs és nem lehet magyar sziv, melyet be nem töltene a nemzet hagyományos, törvényes és alkotmányos intézményeihez való hűséges ragaszkodás és kegyelet, elhallgathatónak vélem, hogy a koronázás hazánkban, mint a királysággal egykorú intézmény mindenkor a fejedelem és nemzet között létrejött kétoldalú szerződés szentesítésének s mint ilyen alkotmány biztosítéknak tekintetett, mely mig egyrészt a királyt az malkodás jogával felruházza, másrészt a nemzet jogainak, törvényeinek és szabadságainak megtartására is kötelezi; valamint hallgatással mellőzhetem azt is, hogy ebből kifolyólag, s a korán kifejlett szokásjognál fogva is, minden megválasztott király tartozott magát megkoronáztatni, mert a nemesség csak a koronás királynak adózott engedelmességgel Nem terjeszkedem ki ezúttal az 1 (587-iki és 1723-iki örökösödési törvényekre sem, melyek a koronázást, mint alkotmány biztosítékot az öröklő királysággal szemben fokozott jelentőségre emelik, valamint mellőzhetőnek tekintem az 1791-iki törvény fejtegetését is, mely a felségjogok telje; gyakorlatát a koronázás foganatosításától teszi függővé s a törvényes uralkodás nélkil- lözhetlen к llékéül a törvényes koronázást állítja fel. Mindezeknek taglalását mai beszédem keretéből kihagy- hatónak vélem, nemkülönben azon tényt is, hogy századunk elején 100 uál több alázatos toll igyekezett a koronázás államjogi jelentőségét puszta egyházi szertartássá devalválni s a nemzet ragaszkodását ezen elsőrangú alkotmány biztosítékhoz naiv gyermekességnek feltüntetni. Bátran adhatjuks át a feledésnek a reakezio ezen szolgáinak igyekezetét, fordítsuk figyelmünket mai alkotmányunk keletkezése felé.
