Állami gimnázium, Nagykikinda, 1889
a jyigalmi beszéd, koronázási ünnepély alkalmából, 1890. évi június hó 8 án elmondotta TTjházy J^ászló, tanár. ig'! N agy érdem íí Közönség Kedves Ifjak ! mindnyájan ismerjük e kedvesen hangzó és mély kértelmű szót: Szabadság! Mindnyájunk szive hangosabban dobban annak puszta hallatára; felemelő érzelmekkel tölt el annak megismerése, s a tudat, hogy szabadok, a drága szabadság részesei vagyunk : mindnyájunk keblét nemes önérzettel, büszke öntudattal árasztja el. S vájjon miért van ez igy ? Mdy hiiverő rejlik e szóban s annak fogalmában? Keressük lényegét, fürkésszük hatásait és a kérdés nyitjára találunk. A szabadság, a kényszerrel és erőszakkal -izemben az önelhatározásból folyó cselekvés tehetsége, mely minden idegen akarattól és befolyástól menten az egyéni akaratot cselekedetekben juttatja érvényre. Ilyen értelemben véve a szabadságot azt találjuk, hogy lelkesitő és buzdító jelszava a jóknak, forrása a polgári erényeknek, szülője minden nagynak és magasztosnak, vezércsillaga az emberi cselekvésnek, mozgató és alakitó tényezője a világtörténelemnek, az embernek legszentebb joga és legdrágább kincse, a művelődésnek végczélja, melynek elérése a gondolkodó és érző emberiség törekvéseinek mindenha legfőbb vágyát képezte. A szabadság azonban nem lehet korlátlan, különösen nem lehet az a rendezett jogállamban; mert korlátozza az ember- és polgártárs hasonló szabadságának és arra való jogosultságának elismerése, s az egyéni akarat- és cselekvésnek ennek belátásához mért szabályozása ; az egyed alárendelt viszonya az állammal, tehát az össztársadalommal szemben, s végül az állampolgárok közös jogainak kölcsö-
