Állami gimnázium, Nagykikinda, 1889

nős biztosítása, szabályozása és megóvása czéljából hozott és közmegegyezésen alapuló törvény.

Mert valódi szabadság csak ott képzelhető, a hol az karöltve jár az egyenlőséggel, a hol a törvénytiszteletben gyökerezik, s a hol a törvény a népakarat kifolyása.

A rendeze t jogál'amban tehát más, mint az állam szervezetét, fennállását és fejlődését biztositó törvények által korlátolt szabadságról szó sein lehet; mert a korlátlan szabadság elfajuld ában csakúgy zsarnokságra vezet, mint a szabadság hiánya a despotismusra. A történelem számtalan példával illusztrálja et állítás igazságát, s azért, ha a szabadságot úgy állítottam oda, mint a gondolkodó és érző emberiség vágyainak minden időben netovábbját: csak a józan szabadságot érthettem, mely Mostesquieu szerint abban áll: hogy az állampolgár teheti mindazt, a mit a törvény nem tilt, s a mely józan szabadság egyrészt bő tért nyit az ember és polgár önelhatározásának és cselekvési szabadságának, másrészt a mérséklet bölcs alkalmazása melleit megegyezteti az egyes polgár javát és érdekeit az állam érdekeivel és boldogságával.

De bár az ecsetelt, értelemben vett szabadság az Istennek adománya, az embernek veleszületett joga, melyet az állam kötelékébe való lépésekor magával hoz, tehát nem az államtól nver: mégás a történelem tanúsága szerint az emberiség legnagyobb része századokig nélkülözte ezen szabadságot s nagy része nélkülözi ma is.

A történelem bizonyít mellette, hogy mindazon államokban, és pedig a legsötétebb ó-kortól a legújabb korig, a melyekben akár a közbizalom kifolyásaként, tehát választás utján, — akár közös megegyezés folytán, tehát (•zerződésszerüleg, — akár végre a hatalom eszközei segélyével, tehát erőszakos módon, az uralkodás joga, az állami Kormányhatalom, egy egyénre ruháztatott vagy szállt át: nem hiányzott az absolutismusra való törekvés, a polgári szabadság halálos ellensége. És csak nagyon kevés esetben,, a hol a nemzet szabadságérzetét elaltatni nem sikerült, szenvedett hajótörést ezen törekvés. A legtöbb esetben azonban bé- kóba verete t, s itt-ottma isbékóban senyved, a népszabadság, az uralkodó érdeke lépett a Közérdek helyébe, a törvény a fejedelem akaratának kifolyása lett, s ezen autokratikus szervezetű államokban kormányelvnek tekintetett: hogy a polgárnak minden tilos, a mire különös engedélye nincs.