Állami gimnázium, Nagykikinda, 1886

— 7 A szabadságharcz leveretése utáni időket miért festeném ? Sok áldozatba, sok vérbe és sok veszteségbe kerültek azok és nem hangzanék össze a mai ünnepi hangulattal föltépni azokat a sebeket, melyek régóta behegedtek; fölmutatni azon szomorú képekét, melyek jobb, ha fátyollal födve maradnak.

Trefort a vihar után 185)-ben tért vissza hazájába s élt csendes családja s társadalmi munkássága körében, míg egy sötét évtized leforgása után 186)-ban az októberi diploma uj hajnalunk földerengését hirdette.

A békesmegyei birtokost, a megyei gazdasági egyesület indítványozóját és szervezőjét, Békésmegye az alkotmányos restauratio alkalmával az alispáni székbe ültette; 1861-ben pedig a gyomai kerület választó meg parlamenti kép* viselőjének s mint ilyen az 1848-diki törvények fönállását s igy a nemzetnek ahhoz való ragaszkodását vallotta.

Az első országgyűlés azonban eredménytelenül oszlott szét — s utána négy évi szünet következett.

De az olyan szüntelen tevékenységre hivatott szellem, mint Trefort, a négy évi szünet alatt sem lehetett tétlen és közgazdasági haladásunk érdekében föllépett 1862-ben az Alföld-Fiumei vasút tervével s 1867-ig csaknem kizárólag annak kivitelén fáradozott és igy juttatott a vasút munkálatai által az 1863-diki és 65-iki Ínséges években az Alföld népének foglalkozást és kenyeret. S hogy e vasút az időközben életbelépett alkotmányos kormány támogatásával végre 1869-ben létrejött és megnyittattott, és hogy azóta az Alföld kereskedelmi és gazdasági érdekeinek oly nagy szolgálatot tesz — az tagadhatatlanul mindenha kimagasló érdeme a mi ünnepeltünknek.

A négy évi szünet lejárta után 1865-ben ismét a gyomai kerület képviselője lett s mint a Deák-párt tagja élénk részt vett a parlamenti munkálatokban és kiegyezési tárgyalásokban az 1867-ben megalakult második magyar ministeriumbu azonban nem lépett be; sőt midőn báró Eötvös Józsefnek 1871 - ben febr. 2-án történt halála után gróf Andrássy Gyula kormányelnök a vallás- és közoktatásügyi ministen szék betöltésére fölhívta — elhunyt nagynevű sógorának üresen hagyott székébe a gyöngéd érzületit és fájdalomtól sújtott férfiú bele ülni nem kívánt.

Csakhogy ő, ki hosszú évek sorára terjedő tanulmányai, mindenoldalú tapasztalatai és szellemének egyetemes műveltségénél fogva a nemzet és a parlament egyik legelőkelőbb kitűnősége volt, úgy, hogy a cultusmiuisteri székre nálánál hivátottabbat egyhamar gondolni sem lehetett, utóvégre mégsem térhetett ki a benne helyezett bizalom elől és meghajolva ura és királya akarata előtt, elfogadta 1872-ben, szeptember 4-én történt cultusministeri kineveztetését — és hogy e széken mennyire helyén van, elég rámutatni a parlamenti kormányzatban és életben oly ritkán előforduló ama tényre, hogy azóta minden félbeszakítás nélkül ő vezeti hazánk legfő culturalis érdekeit.

Ha az alkotmányos életben a közügyeket szóval, tollal és tettel szolgálni érdem; ha a magasabb hivatásu hazafiui léleknek méltó életczélja lehet az ország törvényhozói között a parlamentben részt venni és legjobb akaratát, legszebb tehetségeit, tapasztalatait és meggyőződését a nép millióinak javára szentelni és ha dicsőség a haza választottal között hivatás, tehetség és szorgalom által kitűnni: úgy bizonnyára nincs, a mi a közéleti és parlamenti tevékenységnek magasabb kitüntetése lehetne, mintha a haza és a király az ország ügyeinek egy bizonyos csoportját, azok gondozását és vezetését, ápolását és fejlesztéséit valakinek mint ministernek kezeibe teszi le.

Ez ha igaz, hogy nemzetünk léte culturalis kérdés; ha igaz, hogy nemzetünk állami életében a külömböző ügyek egyik ágazata sem versenyezhet fontosságban a legmagasabb fokon álló culturalis érdekekkel: akkor nem