Állami gimnázium, Nagykikinda, 1886
szenved kétséget, hogy .íz a férfin, kinek személyében ngy a vallás- és közoktatásügyi ministerium vezetőjét, mint a Magyar Tudományos Akadémia elnökét és legfő irányadóját szemlélni és tisztelni szerencsénk van, a legnagyobbat érte el, mit egy müveit és a műveltséget eszményileg tisztelő nemzet elismerése és nagyrabecsülése folytán elérni lehet. Azonban a ministeri állás, a ministori szék, ha sehol a világon, úgy bizonyosan Magyarországon nem azon állás a melyet az érdem és dicsőségtől jesen kivívott fáradalmak és sikerek után a niéltóságos nvugalombavonulás módjának és alkalmának lehetne tekinteni. Itt-itt kezdődnek tulajdonképen a fáradhatatlan tevékenységű férfiú monumentális alkotásai, körülvéve a kisebb tények és alkotások elszánt láthatatlan sokaságától! Most nyilt neki elvégre tere eszményét, a culturát, de azt a gyakorlati culturát, mely a népek szellemi és anyagi életének megtermékenyítő és boldogító geniusa, hatáskörének egész terjedelmében érvényesíteni és m e g у a 1 ó s i t a n i. Es a történelem föl fogja jegyezni, hogy a magyar állam tevékenysége a közoktatás terén eddig sohasem ismert f okra és magaslatra az ő ministersége alatt emelkedett. Nincs a cultúrának, nincs a közoktatás szervezetének egyetlen oly ága, ügye és kérdése, melyre figyelmét, gondját és áldásos tevékenységét ki ne terjesztette volna. Az al i pvető elemi oktatástól kezdve a legfelső fokon álló tudományos intézetekig a közoktatás minden ága és iránya az ő alkotó, átalakító, rendező, szervező, fejlesztő, szóval egyetemesen működő szelleméről tesz tanúságot. Az a páratlan sokoldalúság, az az európai látkör, melyet a művelt népek culturalis szervezetének tanulmányozása által oly hosszú idő óta szeizett és újra meg újra kiterjesztett, egyesülve azzal a fáradhatatlan tevékenységgel és nemes ideaiismussal, mely a magyar népet a műveltség által kívánja hatalmassá és boldoggá tenni, támogatva a parlament, a kormány és az uralkodó bölcsessége és bizalma által, lehetővé tette, hogy ministersége alatt monumentális alkotások létesüljenek, századok mulasztásai pótoltassanak, a cult irának új irányai nyittassanak, s a tovább haladásnak nocsak széles, de ok biztos bazisa is vettessék, a melyre még az évek igen hosszú során keresztül a nemzeti törekvések heb esen és czélszerűen ráépí helők lehessenek. Örökké tevékeny szelleme nemcsak liogr ministeri urnának összes ügyeire kiterjed, de koronkint olyan terekre is átcsap, meb ck más hatáskörökbe tartoznak. Mint cultnralis érdekeink legtő őre, folyton figyelemmel kíséri a külföld hason nemű mozgalmait; valóságos szenvedélyből keresi azon érintkezési pontokat, melyek a műveltség dolgában bennünket ■< külfölddel eg bekapcsolhatnak. Ezért mérlegeli iskoláink hivatását és minőségét, ezért méri azokat össze a külföld hasonnemü intézeteivel; mert min akarja, hogy bármiben a művelt nyug ti népek mögött maradjunk, holott mindazon tehetségekkel birunk, melyek képesekké tesznek bennünket arra, hogy velők együtt haladjunk! Tiszteli, méltatja a classical, a humanistikus tudományokat; de látja, hogy a nemzetek modern műveltségét semmisem tette oly termékenynyé, mint a gyakorlati, a reális tudományok; hogy mindazon vívmányokat, melyek az emberiség bámulatos előhaladásának témezői és eszközlői, a tapasztalati tudományoknak és kutatásoknak köszönhetjük. Ezért fordít oly hdkiismeretcs gondot a szakiskolákra; ezért nyit ő teret a tehetségeknek, hogy a nemzeti genius mindenütt és mindenben a fejlődés legmagasabb fokára emelkedhcssék! — 8 -
