Állami gimnázium, Nagykikinda, 1886
— 4 Mélyen Tisztelt Közönség! Kedves Ifjak! Midőn e rendkívüli ünnepélyes alkalommal fölszólalni szerencséin van, talán senkisem érzi nálamnál inkább, bogy a magyar lélek és a magyar ajak legmelegebb és logmagasztosabb szavaival kellene üdvözölnie és méltatnia azon férfiút, kinek születése napjának hetvenedik évfordulója kedves kötelességünkké teszi, hogy iránta való hódolatunknak, élete és működése fölött érzett örömünknek és büszkeségünknek a hazafias szív teljes lelkesedésével kifejezést adjunk. Mert ha van valaki széles e hazában, ki a tudomány és művészet körül érdemeket szerzett; ha van, a kit az irodalom és ékesszólás a nem köznapi érdemekért az őszinte hódolat és magasztalás szavaival illessen : úgy az bi- zonnyára senkisem lehet inkább, mint azon férfiú, kit a magyar tudomány és ékesszólás első intézete, a Magyar Tudományos Akadémia már 1841 ben levelező tagsággal tisztelt meg; 1874-ben igazgató tanácsának, a római sena- tusra emlékeztető ezen méltóságos testületnek díszei közé sorozott, és végre 1885-ben elnöki székébe ültetett; jeléül annak, hogy a haza legelső tudományos intézete benne oly férfiút ismer, ki valamint a nemzeti műveltség elsőrangú bajnoka, úgy a művelt világ előtt nem kovésbbé méltó к é p V i s e 1 ő j e n e m z e t ü n к európai műveltségén e к! És méltán; mert a legelső, lángeszű és szent király ott misem fűz bennünket oly szorosan össze az európai nemzetekkel, mint a műveltség nemes köteléke ; a tudomány, Írod doni és művészet haladása; a vallás, a jog, a rend és szabadság áldásai! Mert a tudomány és irodalom, a vallás és művészet, a jog, rend és szabadság nemcsak egymással rokonok, de a nemzetek szellemét áthatván, azokat is rokonsági kötelékbe fűzik. De az a férfin, a kinek ma születő napja hetvenedik évfordulóját ünnepeljük, előbb mintsem az akadémia elnökségét elfoglalt i, a haza és a király bizalma folytán Magyarország eultusministcri székébe hivatott meg. És mint ilyen, hazánk mű v elő d 6 s-tört é neté ben korszakot alkot. A központi élet harczai sok szomorúsággal töltik el az emberi keblet, s a nemzetek élete sincs az ünnepek szakadatlan lánezolatából fonva: de azt a lelket, mely hazája sorsán elmereng, mely népe akár derűs, akár borús jelenén szeretettel csüng és jövőjét az idők ég- és földrengető zivatarain túl is biztosítva kiváltja látni, azt a hazafiéi lelket semmisem tölti el oly magasztos megnyugvással és örömmel, mint az a gondolat, h gv a Gondviselés koronkini oly férfiakat állit a nemzeti ügv élére, kik nemzet' létünk hosszú életfolyamának uj fordulatot adni, törekvéseinkben és ezólj.iinkban uj korszakot nyitni, szebb és boldogabb jövendőnkért küzdeni és lelkesíteni vannak hivatva. Es ha volt század, mely e hazának nagy és korszakot alkotó fin fiukat adott: úgy bizonnyal a mi századunk az, mely e nemzet xij életre ébredését, tüneményszerii politikai átalakulását és a gyászos elbukás után alkotmányos élete újjászületését, mint létünk életfolyamának egy-egy újabb fordulatát tünteti fül a szemlélő (‘lőtt. Oh, hála ezerszer a Gondviselésnek! mely hazánkat és nemzetünket teljesen elbukni, a vég-enyészet örvényébe sodortatni sohasem hagyta, de a kebelében születni engedett erőkkel újra ésujn egy magasabb hivatásu, az emberi méltóságnak megfelelőbb, szebb és boldogabb jövő felé vezérli! * * •if A nemzeti uj életre ébredés korában sokan hallották a koszorús költőnek dalát ama régi dicsőségről, mely fölött a bús feledékeny-
