Állami gimnázium, Nagykikinda, 1886

— Б —

ség éjjelében bosszú századok borongnunk s melyre még csak visszagondolni is nehezünkre esik, mert ábmi, a tespedés álma öldösi szivünket . . .

Es igen sokan hall úták a nagy ébresztőnek, a legnagyobb magyarnak próféta szózatát, bogy Magyarország nem volt — hanem lesz! és kivették abból a tmubágot, bogy nem a letűnt, bár szép és dicső múltért kell epedniink, de igenis azért a jövőért, melyet erőnk kifejtésével mi magunk vívhatunk ki és melyet — lm Isten is úgy akarja, mint magunk — bármely fényes ragyogása múltnál is szebbé és dicsőségesebbé tehetünk.

De mindazok között, kik e két szózatot hallották, csak igen kevesen voltak, a kiknek a költő és az államférfin ellentétesnek látszó, de egymást kiegészítő szózata oly mélyen leikébe nyilallott, mint Trefort Ágostonnak, kinek születése napja hetvenedik évfordulója alkalmából ma itt, a nemzeti tudornál) V és nemes erkölcsök e szentelt csarnokában egybeseregleni sze- renc'énk van.

A fiatal ember, kit a sors oly korán sújtott szülői halálával, komolyan fogta föl élethivatását és arra az iskolában és az életben, e legnagyobb iskolában, egyaránt lelkiismeretesen készült.

Megdöbbent ama revelation, melylyel Széchenyi szomorú hátramaradásunkat, p ulngi voltunkat oly erőteljes vonásokkal éi sziliekkel festette; de a nagyrasziilott lélek bámulatos fogékonyságával szívta leikébe minden igéjét, melyből tanulságot, reményt éi bitet menthetett nemzetünk jövőjére nézve

Széchenyi a külföldre hivatkozott, hogy hátramaradásunk nyomorúságos voltáról csak némi fogalmat nyújtson a sérelmi politika posványáiban elsülyedt rövidlátó ncmz< timk. Es ime az egyetemi tanulmányokból kilépett alig tizenkilencz éves ifjú IS.'30-lian a külföldre indul; bejárja Német-, Franczia-, Angol-, Olasz- sőt Orosz rszágot is, hogy alkalma legyen elmaradott hazája és nemzete állapotait a vele egyidőben élő nemzetek állapotaival és viszonyaival egybevetni és ebből a teendők iránt saját tapasztalataiból tanulságot m e rite n i.

íme az önálló, sajtit, egyéni meggyőződésére támaszkodni, reális alapon megindulni kívánó ifjú törekvése!

Már ezen legelső utazás alkalmat nyújtott neki arra, hogy tapasztalatait jegyzetekbe foglalja és azokat irodalmi utón közölje. Ugyanezt tette későbbi utazásai alkalmával is; legutóbbi utazásairól pedig pozsonyi választóihoz intézett lcvélbeli sorokat, melyekben a nemzeti életre, különösen az iskolákra, iparra és közgazdaságra vonatkozó és sokoldalú tapasztalat által érlelt eszméit fejtegette.

Trefort az irodalomban azon irányban lépett föl, melyet nemzet- gazdászati iskolának nevezünk, de szelleme minden oldalú érdeklődésénél fogva figyelmét és tanulmányait a politika, a történelem, a művészet terére és általában mindarra kiterjesztette, a mi az egyetemes európai műveltség körébe foglalható.

Innen van, hogy már az 184S-dik év végén a Társalkodóban néhány szót tett közzé egy Pesten alapítandó művészeti egyesület érdekében; az 18ö9. év elején már közzétette az egyesület programmját, melynek aláírói között ott találjuk egy gróf Dessewffy Aurél, báró Eötvös József, Józsika Miklós és Lukács Móricz nevét. És ime a műegyesület megalakult és 1840-ben meg is kezdte működését.

A ki ma a nemzeti múzeumban és műcsarnokban egy-egy kiállítás alkalmával a magyar művészet produktumai fölött szemlét tart, az el nem titkol-