Állami gimnázium, Nagykikinda, 1882
— 8 — mégis csak apró domboknak tekinthetők a Bodza fogerince havassoraihoz, melyek amazokon tulemelkednek a Szilon és Csukás igen tekintélyes magasságig emelkedő büszke csúcsaikkal. Ezek Zajzontól dél-kelétdélre épen a határszélen emelkednek, tetejük felette cikk-cakkosan szaggatott. Ezektől észak-nyugatészakra a hasonló alkotásu Dongókő, nyugatra pedig a Tészla havas emelkedik. E három hegy magasra tornyosul a környező alacsonyabb kúpok főié s meredek ormaival és szaggatott sziklafalaival igen festői látványt nyújt. A Bodza szoros végpontján levő büszke Királyhegynél a határszéli Kárpátok vonala ugyan megtöretik, de azért nagyságban még inkább fejlődik, mert a megyét délről bez író havassor a Bucsesz és Királykőnél oly magasságot ér el, hogy e két tető tulajdon- képen Erdély legmagasabb csúcsainak mondható. A bodzái hegycsoportról földtani tekintetben azt mondhatjuk, hogy egészben véve a kréta képződményhez tartozó mészkő által alkottatik. Egyes völgyekben azonban palás szerkezetű homokkövek is fordulnak elő, melyekben marmarosi gyémántok is találtattak. A Tészla havas jura mészkő; a Csukás és Dongó pedig conglomerátokból áll; — Zajzon környékén mésztuffa is találtatik. Legfeltűnőbb menyiségben jelentkezik ezen hegység mészköve Purkerecznél, honnan a megye lakosai mészszel elláttatnak. Ezen megdöbbentően nagyszerű havasoknak északi kifutványait képezik az ölt északnak tartó völgyét nyugatról határoló persányi és mogyorósi havasok. A megye nyugati határán koránt sem találkozunk a havasok jellegét feltüntető magas csúcsokkal, sziklaszakadékokkal, függélyes bércekkel ékeskedő tömeges hegységekkel, mert a bodzái hegységnek északi kiágazásait az Olt völgye választja el a Barcaságtól, melynek északi síkságából emelkedik ki a csak közép hegyek közé sorolható hermáim hegység s észak felé vonulva közvetlenül a Hargita hegységhez csatlakozik. Délről követve a hegység emelkedését azt találjuk, miszerint ennek az Olt völgyétől körülbelül Élőpatak vidékéig terjedő tagját inkább csak alacsony, ritka erdőkkel és cserjékkel fedett dombsorok és földhátak alkotják, mint nyugati szegélyei a háromszéki oltmelléki lapálynak. Élőpataktól északra rohamosan emelkedik az Olt jobb partjához hol közeledve hol attól eltávolodva; mígnem Udvarhely,- Háromszék és Csikmegyék egybe- szögellésénél már tetemes magasságra emelkedik és szép alkotásu hegycsoportokat tüntet fel. A hegység főgerince nagyon közeledik az Ölthöz s elsőbben északkeletre s azután északnyugatra vonul s egészen Ilyefalváig terjed. Említésre méltóbb hegy kúpjai: a Baróthi-havas, Baróth-tól északkeletre ; Mogyoróstető, Málnástól délnyugatra; Lenkert, Geszterekteteje és Likutya, Élőpatak környékén, Sepszi Szentgyörgytől délnyugatra. Mindezek között legjelentékenyebb magasságú a Baróthi-hegy, mely a hermányi hegységnek legmagasabb csúcsa gyanánt tekinthető. Ez tetemes oldalágakat is ereszt, melyek dél-nyugatdélre vonulnak. A hegység dereka tijbb helyen be van horpasztva s igy nagyon könyen megjár
