Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1943

A nevelő hatása a tanítványra

anyagkvantumot bevasaljunk, mert a tanulókra így rákényszerített anyag a nevelés szempontjából teljesen értéktelen; a tanuló lelke nem gazdagodik általa, ballasztként ugyan magával hurcolja, de a kínálkozó első alkalommal eldobja. így érthető a mai értelmiségi < sztály csekély tudományos érdeklődése, irtózása irodalomban, művészetben a komoly műfajoktól. Csak a derült hangulatú órákon mehet végbe a tárgyalt anyag szerető beépítése, áthasonlítása a tanulók lelkébe, csak így lesz a leadott anyag termékenyítő esőhöz hasonlatosan áldásos; különben csak végigrohan rajta a tanultak árja: néha mint pusztító vízáradás néha mint ólomcsőben vezetett vlz: sokszor kárral, de mindig haszon nélkül. A híd ujabban szimbólummá lett. A nemzetek élete örökösen szakadékok között vezet: minden perc megsemmisüléssel pusztulással fenyeget. Hidat kell verni, hegy a nemzet egyeteme át tudjon menekülni a rohanó idők árján. Ezt a hidat mi vagyunk hivatva építeni. Új jövő közelget s minden jövő egyszersmind ítélet lesz a múlton, mert csak értékes múltból fakad biztató jövő. Senkisem annyira felelős az új Magyarországért, mint a tanárság. Akiben él ez a nsgyszerű felelősségtudat, az bizonyára rajta lesz, hogy a nevelésnek művésze, a nemzeti ideálizmusnak papja, a szebb jövőnek hídépítője legyen még akkor is, ha az anyagiakkal szerényen díszített pályánkon mindvégig a nemzet napszámosainak kell is maradnunk. It. J.