Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1943

A nevelő hatása a tanítványra

dekű emberek közölt rokonszenv alig alakulhat ki. A tanárra nézve fontos megállapítás az, hogy nevelői munkája sikere érdekében rokonszenvessé kell magát tennie. Ezt az érdekközösségre építse fel. A tanár és tanítvány intelligenciájától függ, hogy milyen érdekközösségek létesülhetoek. Pedagógiai szempontból annál értékesebb, minél magasabb szempontok hívták elő és minél mélyebb. A tanár külsejével, viselkedésével, jellemével, eszméik törekvéseik azonosságával keltsen rokonszenvet. A külseje ne legyen előnytelen. Ha az Ízléses környezet nevelő erejét nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, akkor ez fokozottan érvényes a tanárra. A tanár viselkedése a tanulókkal szemben legyen átgondolt. Soha ötletszerű. A népszerűség nem jelent rokonszenvet A népszerű tanárból könnyen lehet torzfigura. A tanár-primadonna a népszerűségkeresés legszomorúbb mellékterménye. Amely tanár népszerűségre tör, már is függésbe kerül tanítványaival szemben. A diák a tanár fölé kerekedik, de ezzel aztán örökre vége a tanári presztízsnek Csak a tekintélyüket vesztett tanárok menekülnek a népszerűség mindig megalázó formáihoz. Csak a keresetlen népszerűség nevezhető értéknek A presztízst a tanárnak feltétlenül meg kell őriznie. A fiúkhoz egészen közel kerülni, velük együtt játszani és a presztízst mégis megőrizni nem minden egyéniségnek sikerül, a?ért ezt általános szabályul nem is lehet felállítani Nem minden egyéniség bírja el sérelem nélkül a túlságos közelséget. Nagyon ajánlatos a rokonszenv kiépítése tekintetében, hogy a tanulókkal bánjunk nagy és kifejezett tisztelettel Respektáljuk önérzelüket, felfogásukat és kedvteléseiket. Egyik kiváló tanár új állomáshelyén mindjárt az első órán pár nagyon epés és igazságtalan megjegyzést tett a labdarúgásra és labdarugókra. Később panaszkodott, hogy a fiúk ellenséges érzülettel vannak vele szemben. Ilyen taktikai hibát gondolkozó tanár nem követhet el. Helyes nevelés esetén a tanár és tanítvány eszméinek, törekvéseinek azonosaknak kell lennie. Természetes, hogy a diák életszintje másmint a tanáré, azonban tessék Elizeus példáját követni és alkalmazkodni. Egy kis szeretet mellett nem is túlságosan nehéz. Ha a tanár közösséget vállal a diákjaival az ő apró-cseprő ügyeikben, akkor azok is vállalják a közösséget a tanár eszméivel és törekvéseivel. A diák inkább a szívével gondolkodik: csak a rokonszenves tanár eszméit, gondolatait fogja rokonszenvesnek találni és kész egészen helyes és értékes dolgokkal szemben csökönyösen állást foglalni csak azért, mert ellenszenves tanára áll mellettük. Aki pedig nem törődik azzal, hogy tanítványait megnyerje, az előre lemondott minden pedagógiai sikerről és és arra kárhoztatja magát, hogy mint közepes pedagógus-iparos élje le esztendeit és pedig úgy, hogy tanári működésének értéke és fizetési osztályának a szorzata állandó számot ad. Csak az a kérdés, hogy ennyire leszíntezett életet érdemes-e végigküszködni. A kapcsolat megteremtése végett fontos az óra hangulata. A megfelelő hangulat megteremtése minden jó munka alapfeltétele. A drukkos, idegekremenő óráknak nagy szekundáztatásoknak nincsen helye a korszerű nevelésben. A félelem, mint nevelő tényező, egyszerűen szégyenletes s a mellett hatástalan tényező. Nem lehet az a cél, hogy bizonyos