Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1943

A nevelő hatása a tanítványra

gyón fenséges és hatásos lehet! — azonban a fenség felé mutató nagyságot soha. Ez az oka, hogy kifogástalan középemberkék, becsületes nyárspolgárok igazi tekintélyt tartani, igazi hatást elérni képtelenek. Ok: a nagy élmények élésére és keltesére való képtelenség. A következetesség presztízs szempontjából nélkülözhetetlen. Ez adja meg minden megmozdulásunknak a valószerűséget A nem következetes emberből hiányzik a respektus-keltés tehetsége, épen azért, mert nincs benne elég valószerűség. A következetesség ugyanis megnyilvánulásában mindig valami fizikai erő képét kelti. Jól kell azonban tudni, hogy kétféle következetesség van: tett- és iránykövetkezetesség. Az első a könnyebben feltűnő, rövidlejáratú, hatásos s ezért a dresszúra elérésére feltétlenül szükséges. Azonban mindig van benne valami, ami brutális színt kölcsönöz neki, minthogy a fizikai törvények vakságával és tekintetnélküliségével hat. Kissé torz alak az automata fegyelmező tanár, aki minden tettre gépszerű egyöntetűséggel hat vissza. Épen ezért a benső fegyelem elérésére nem is alkalmas, sokszor káros, a felsőbbrendű nevelő ugyanis sohasem állhat úgy tanítványai előtt, mint aki szinte a rabszolga merevségével és a gép vakságával cselekszik. Az iránykövetkezetesség nagyfokú hajlékonyságot jelent minden esetben. A felületes nem gondolkozó szemlélő gyakran félre is érti és következetesség-hiányra magyarázza. Azonban a lényege a bölcs alkalmazkodás a helyzetekhez, egyéniségekhez, — mindig tekintettel igyekszik lenni a szándékolt hatásra! — az irányvonalak teltétlen érvényre juttatása mellett ! Hosszabblejáratú, mint az előző, hatása is csak később mutatkozik, akkor sem annyira magától értetődő és kézzel fogható, azonban sokkal mélyebb, alaposabb s ezért a benső fegyelem megalapozásához ez szükséges. Sok önfegyelem, önmérséklet és türelem kell hozzá. A szeretet a presztízsben látszólag elhanyagolható elem, különösen akkor, ha a presztízst mint valami fojtogató, rettentő démoni erőt fogjuk fel. Van ilyen válfaja is, de ennek az iskolában semmi helye nincsen. A kegyetlen, tömegszekundáztatásban örömüket lelő tanárok faja kiveszett. Egészen hijjával mégsem lehet. Minden egyéniségben kell lennie valaminek, ami bizonyos határon túl felelmet keltsen, tehát legyen meg az erőnek és hatalomnak bizonyos fenyegető jellemzéke. Sok energiát kiméi az meg, akiből ez nem hiányzik. Nem mindenkivel szemben van szükségünk erre a műfajra, de, meg kell mondanunk, majdnem mindenkivel szemben hasznos. A szeretet, mint elsőrangú léleknyitogató eszköz, a bizalomnak és engedelmességnek nélkülözhetetlen előfeltétele. Ez adja meg a presztízs vonzó, meleg alaptónusát. Nélküle bizony könnyen idegekre megy. Azért is szükség van a szeretetre, mert nagy élmény szeretet nélkül nem jelentkezhetik. Itt nem lehet a gyűlöletre hivatkozni, mert (bár elismerjük, hogy a gyűlölet hatalmas mozgató erő) gyűlöletre nem nevelhetünk. Ez ugyanis annyit jelentene, mint eleve megakadályozni, hogy harmonikus, szép életre nevelhessünk. A gyűlöletben jelentkező nagy élmény rendszerint az egész életre kifejti romboló hatását, ha csak nem nagy erkölcsi defektussal^szemben lépett fel, Még ilyenkor is nagyon veszélyes. A gyűlölet pedagógiájában túlnyomó a démoni vonás s az eredmény kiszámíthatatlan. A rokon- és ellenszenv elemzésében is többféle összetevőre bukkanunk. Egyik leghatározottabb tényező az érdekközösség. Ellentétes ér-