Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1942

Vitéz Nagybányai Horthy István

4 1942. márciusában a már több mint 20 éve Art álló apa mellé a nemzet a Iegméltóbbat, a legalkalmasabbat: a fiút állította, hogy segítsen az őrtállásban s a nemzeti erők háborúkívánta teltokozásában. A fiú méltónak bizonyult az előlegezett bizalomra, hűséges volt a magyar vér évezredes küldetésében. Elhagyta az otthont, lemondott annak kényelméről és melegéről. A magyar tragikus hősök belső hivatásérzésétől vezérelve odament, ahol legnagyobb szükség volt rá : a honvédek közé. Érezte és tudta, hogy csak a honvédőkkel kezettogva, kéz a kézben, a véres harcok szülte meleg bajtársiasság utján jöhet létre az ú] vérszerződés közte és nemzete között. Az isteni gondviselés kilürkészhetetlen végzéséből azonban a közte és bajtársai között a kifejlődő és legszebb reményekre jogositó lelki közösség ott a Don menti harcokban egyik augusztus reggeli repülő bevetés alkalmával tragikus hirtelenséggel befejeződött. A kikerülhetetlenben megnyugodva, mondhatjuk, küldetésének így is eleget tett. Igaz, nem tért haza győztes vezérként. Tettével, hősi halálával azonban bevonult a magyar hősöknek végtelen hosszú sorába így ő is, mint eszmény örökké, amíg csak magyar szív dobog a löldön, folytonos ráhatással, élete útmutató példájával, magával vonzó erkölcsi erőivel itt jár állandóan közöttünk. vitéz Horthy István 1 Te valóban itt jársz továbbra is közöttünk. Mutatod milyen az igazi férfi és katona Hősi haláloddal ércnél maradandóbban emlékeztetsz bennünkef, hogy a hazáért minden áldozatot tpeg kell hoznunk. Sírod felől tisztán halljuk a hangot, hogy mi a kötelességünk a háború hátralévő szakaszában. A magyar ifjúság hivő áldozatod előtt mindenkor mélyen meghajtja zászlóit és emlékedet szivébe zárva őrzi. Abban a biztos tudatban nyugodjál a drága magyar főidben, amelyért ifjú véredet ontottad, hogy a magvar iljúság, ha kell, egy emberként fog nyomdokodba lépni. dr, H. A.