Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1941

Dr. Scheffler János

oaoaoaoaoaooaocDociioizDoa Dr. Schejfler János »Van már Atyánk!« — ez a szózat járja be a szatmári egyházmegye legkisebb faluját, legtélreesőbb zugát is. A mi örömünk valóban nagy és többrétű. Már az is öröm, ha a hierarchia kiegészül, mert csak úgy lesz rendezett sereg a tömegből, ha megfelelő vezér áll az élére. Örülünk hát ennek akiegészülésnek, mely a sikeres küzdelmeknek és az aktív életnek nélkülözhetetlen előfeltétele.. De még nagyobb az örömünk, ha a vezér személyét tekintjük. Vannak, kik talán rátermettek valamely tisztre, de nem méltók rá. Másoknak érdemeik lennének, de rátermettségük hiányzik. Ha aztán mindkét követelmény találkozik, akkor teljes az öröm, zavartalan a boldogság. Méltán mondotta Püspök Atyánk a szentelésre egybegyűltek előtt: »Mi a hazafiasságból a 20 év alatt vizsgát tettünk.« A 20év alatt a Schelfler Jánosok olyan vizsgát tettek, amit csak azok tehetnek le, akik egész életüket Istenre építették. Abban a fergeteg ben, melv egyaránt rázta a katolicizmus és a magyarság tölgyeit, csak férfiú-szív és acélakarat állhatta ki jelesre a próbát. Bízni akkor is, mikor a csüggedés szinte minden homlokot beárnyal, kitartani akkor is, mikor kilátástalannak tűnik tel a harc: ezek az egész ember erényei. Akik látták és emlékeznek rá, micsoda rendíthetetlen oszlopa volt Dr. Scheffler János az erdélyrészi magyarságnak és mint kellett magyarságáért üldözést és méltánytalanságot szenvednie, lemondania minden becsületes érvényesülésről, azok tudják, hogy a püspöki széket senki annyira meg nem érdemelte, mint ő. És senkisem lehetett nagyobb díszére, mint ő. Sub auspiciis regis doktora a teológiának. Nemcsak egyházmegyéjének, hanem az egész magyar katolikus papságnak is dísze nagy tudományával, egyházjogi képzettségével és nem kevésbbé életével. S ha az elnyomás évei alatt nem is tudott képességeinek és érdemeinek meg-