Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1941

A földrajz és a hazafias nevelés

háttérbe lehessen szorítani. Az utolsó időben is osak a rangsorolásban nyilvánult meg a töldrajz eiőbbrehelyezése. Jóllehet a VII. osztály számára beállították a Magyarország földrajzát, de mellé tették az önállóan is egy egész éves anyagot felölelhető terep és térkpismeretet. Az I. osztályos Magyarország föld és néprajza, a II. osztályos Yilágré. szek föld és néprajza (öt világrész egy év alatt), a III. osztályos fizikai földrajz s a heti 2 órás VII. osztályos Magyarország földrajza jelenlegi tantervünknek olyan mértékű hiányosságát hagyja maga után, amit a mai nemzeties, haladó politikai irányzata, az önmagunk megismerése és más országok értékének tárgyilagos megitélbetése érdekében sürgősen és gyökeresen meg kell változtatni. A jelenlegi középiskolai oktatás anyagunkat úgy állították össze, hogy egyik részét a nemzeti irányú tárgyak teszik ki, a másik részét egyéb hasznos és kevésbé hasznos ismereti tantárgyek. A középiskolai tanulmányok koronáját jelentő érettségi vizsgálat tantárgyainak összeállításában is hasonló meggondolás vezetett, de a nemzeti irányú tárgyakat csak a magyar irodalom és a történelem képviselik. Szégyenkezve hallottam egy alkalommal egyik VII. osztályos növendékemtől az egyik földrajz óra végén a következőt: Tanár úr kérem! mi azt hittük, hogy a földrajz órát a VII. osztályba csak azért állították be az órarendbe, hogy két potya órával több legyen egy héten. Nagyon megdöbbentett ez a megnyilatkozás ezzel a nemzeti tantárggyal szemben, különösen ebben (nagykárolyi) az iskolában, ahol a Magyarország földrajzának tudása oly alacsony színvonalon áll (a román megszállás alatt e tanulók sem az elemi iskolában sem pedig a középiskola első osztályában nem tanulták Magyarország földrajzát), hogy azonnal a felelőség kérdését kezdtem kutatni. A tanuló kissé szemtelen megnyilatkozását nem tudtam elitélni. hiszen az ifjú mohóságával spontán kifejezést adott érzésének és nem tett egyebet, mint azt, hogy amit a tantervkészí őink elhallgattak, szemérmetlenül hangosan kinyilvánította. Mi sem természetesebb, hogy ő a tantárgyak érté két a tanuló szemüvegén keresztül itéli meg, Neki pedig fontosabb az az integrál számítás, a latin auctorok és germanizmusok tudása, mert az az érettségire is szükséges, de közvetlen környezetének tudása, a szülőföld ismerete, — amire a tantervünk egyáltalában nem is ad módot a magasabb fokon, s az I. osztályos szülőföld ismeret is csak részben nyert megoldást, — s hazájának ismerete csak másod vagy talán x-ed rangú, hiszen ha ez az óra elmiilik, akkor már erre soha többé nem kerül sor. így azután nem csodálkozhatunk azon, hogy egyre másra azokról a szomorú tapasztalatokról hallhat az ember tanártársaitól, hogy egyik tanuló Pécset a felvidéken keresi, Herkules fürdőt valahol a Dunántúlon stb. Nálunk még mindig az a helyzet, hogy nem lehet érett — intelligens — az az ifjú, aki nem tudja ki volt Ányos Pál, vagy Berzsenyi Dániel, kell ismernie a Forum Románum minden utcáját, de azt, hogy ki volt Vásárhelyi Pál, aki a Magyar Alföldet a Tiszaszabályozással megmentette az örökös árrízveszedelemtől és ezzel óriási gazdasági jelentőségű termőterülethez juttatta a magyar földművest és, hogy hazánk fővárosában pl. a Keleti pályaudvarról hogyan juthat el a királyi várhoz, ez egyáltalában nem fontos. Ettől még nyugodtan lehet még „kitüntetéses" érett is. Igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy az is-