Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Az iskola múltja és legújabb története a román megszállás alatt

ügyelet mellett a 10 percek alatt, mikor egy egy tanuló 2—3 fordulóval 6—8—10 darab fát vitt rendeltetési helyére, ahol mások az ügyetlenebbek, szépen összerakták. Ebben minden kényszer nélkül minden tanuló szívesen résztvett testi ereje és ügyessége szerint, mert az iskola kis társadalma közszellemének komikus felsülés nélkül nem igen mert ellenállani senki sem. Mindenkit a jó példa és a helyzet megértése vezetett. Láthatta mindenki, hogy a szervezett munkamegosztással mit lehet elérni. Egy egy 10 perc alatt egy hétre is el tudtuk látni az iskolát vágott fával. Lehetett látni épületes versenyt, túlbuzgó ügyetlenkedést, praktikus, tapasztalt, igaz, értékes munkát is. Nem is annyira munka, mint inkább mulatság volt az. Irigyeik is voltak, a bejáró leánymagántanulók, akik ebből a versenyből ki voltak zárva. Az így keresett pénzt most is szegény tanulók segélyezésére fordítottuk Kifizettük tan- és fenntartási díjaikat, gyógyszerszámlájukat stb Egyébként az ifjúság fegyelmezése, valláserkölcsi nevelése a régi hagyományos módon történt. Intézetünk most a nagyváradi tankerületi főigazgatóság alá került. A főigazgató, Pteancu Sándor, 1919 aug. hó 9 én jelentette, hogy hivatalát elfoglalta. Egyszer tartott hivatalos látogatást. Mpgtekintette az egész intézetet, melynek egykor ő is végig tanítványa volt, és megállapította a román katonai beszállásolás folytán előállott károkat a bútorzatban, s szer- és könyvtárakban is. Még így is kielégítőnek tartotta a felszerelést. Szóvátette a tanulóknak a román órák alatt való zavargását, amit szerinte a román állam soha sem fog tűrni, és felhívta az igazgatót és tanárikart a tanulók lelkületének békés, megértő irányban való befolyásolására Minthogy még mindig a magyar történelmet és földrajzot tanítottuk, felhívta figyelmünket az erre vonatkozó rendeletekre, amelyek szerint Magyarország történelme és földrajza helyett Románia történelme és földrajza vezetendő be, még pedig késedelem nélkül. Ellenkező esetben az iskola tovább nem működhetik, és érettségi vizsgálatok már az idén sem lesznek tarthatók. Hangsúlyozta, hogy a háború rombolásai után a megújhodást mindenki az iskolától, a jövő társadalom vezetőitől, a tanároktól várja. — A magyarságnak és a felekezeteknek jövőjét illetőleg, szavaiból a kö vetkezőket tartjuk szükségesnek kiemelni, amint azok a látogatásakor felvett jegyzőkönyvben foglaltatnak. A román állam „az iskolaügyet demokratikus és méltányos alapon szervezi". „Minden megértő, lojális nemzetnek (sic!) és felelíezetnek joga van annyi és olyan iskolákat létesíteni és fenntartani, amennyire szüksége van, sőt azokat anyagilag is hajlandó támogatni.Románia a gyulafehérvári határozataihoz híven a területen levő nemzetek (sic!) és felekezetek kultúráját nem érinti azokat becsületesen végrehajva, vallási és kultúrális tekintetben teljes szabadságot biztosít". Ezzel szemben mondja: „A szóban levő lojalitás, attribútumaként megemlítendő az iskolának az a kötelessége, hogy berendezkedésében alkalmazkodjék az állam által kiadott törvényekhez és rendeletekhez (A román nyelv, történelem és földrajz rendszeres tanítása)". Mindezek a szép, biztató, megnyugtató szavak a főigazgató látogatás utáni tanácskozmányon hangzottak el, és így vétettek leszögezve a jegyzőkönyvbe, amelyet jóvá is hagyott, valószínűleg már előre azt gon doiva, hogy a jegyzőkönyv a levéltárba elrejtve marad, a hallottak pe-