Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Az iskola múltja és legújabb története a román megszállás alatt

dig feledésbe mennek, és így az ígéretek semmi kötelezettséggel, számonkéréssel nem fognak járni. Vakulj magyar! Az év végén azonban, mikor az évvógi Értesítőt összeállítottuk, az év történetében leközöltem a nagy nyilvánosság számára a fent idézetteket Feltevésem most valóra vált. Ezzel szemben, úgy látszik, már nem merte vállalni a kötelezettséget, és azért vétségnek minősítette ezen eljárásomat: felfüggesztett, fegyelmit indított ellenem, és követelte, hogy az igazgatói széket azonnal hagyjam el. Válasz : nem veszem tudomásul, fegyelmi hatóságom csak rendi elöljáróságom lehet, az igazgatói széket nem hagyom el. Rendi elöljáróságom felmentett. Küzdöttünk tovább. A fenti szép szavakkal szemben a gyakorlat egészen más volt, különösen ami a felekezeti, ezen belül különösen a szerzetes iskolákat illeti. A felekezetiek nem kaptak semmi segítséget. Ami pedig az iskolák fenntartását illeti, az meg az volt, hogy ezek tanítási nyelvét a fenntartó állapítja meg, természetesen valamelyik kisebbség nyelvét. De, hogy a szerzetes iskolákra ez a jog ne vonatkozhassék, kimondották, hogy a szerzetes iskolák nem felekezetiek, tehát ezeknek románul kell tanítani. Kezdődött a magyar tanárok részére tán a leggyötrelmesebb és legmegalázóbb intézkedés: a román nyelvi tanfolyamok és az ezekből való vizsgázás, amely vizsgálatokon a legtöbben 6—8—10-szer vettek részt. Ez óv nyarára volt előírva számunkra a román nyelv- ós irodalomból, a román történelem', földrajz- és alkotmányból. Tanári karunkból azonban ezen senki sem vett részt. Az érettségi vizsgálatokon mint kormánybiztos a minisztériumból a megfelelő magyar törvényekre való hivatkozással kiküldött román főigazgató elnökölt. Ezen az érettségin a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem még teljes egészében érvényesült, minden tanuló azonban kapott a román történelemből is kérdést. A román nyelvből az osztályvizsgán kapott jegy külön vizsgálat nélkül átvitetett az érettségi bizonyítványba is. Az énektanítás az év folyamán már csak egyházi énekre szorítkozott. Az Önképzőkör már nem működött, és az ifjúság már könyvtárát sem használhatta. Az ez évi Értesítőnkben az óv történetéről való beszámolásunkat a többiek között ezen szavakkal fejeztük be: „iparkodunk a hagyományos szellemet fenntartani, tudva, hogy csak ebben van jogosultságunk". .A közel 200 éves iskolánknak tartozik annyival a magyarság, hogy nehéz napjaiban, mikor jórészt magára van utalva, el ne hagyja, hogy azok, akik hagyományos szellemükben szívesen dolgoznak benne, azt akadálytalanul tehessék és az ifjúság, mely e forráshoz szívesen jön, e hagyományos szellemből minél bővebben meríthessen". Ez utóbbi sorok, a hagyományos szellemről szólván, szintén okai voltak fenntemlített felfüggesztésemnek. Ez évi Értesítőben anyagiak hiányában a tanulók előmenete nem tárgyankint volt feltüntetve, hanem csak az általános eredmény. A felvett tanulók száma még mindig 363 rendes és 39 fiú, 67 leány magántanuló. Ezek közül 424 tett osztályvizsgálatot. Vallás és anyanyelv szempontjából nincs még nagy eltérés az előző évtől az osztályvizsgálatot tett tauulóknál. Latin szertartású róm. kat. volt 216; gör.